A római polgárnak több neve volt

A legfontosabb a nemzetséghez vagy családhoz való tartozást jelző nomen (gentilicium), amely a mi család vagy vezetéknevünknek felel meg (pl. Tullius). A nomen előtt álló praenomen eredetileg az egyén neve, később azonban a nomenekhez kötődve nemzetségenként állandósul (Publius Cornelius-ok, Tiberius Claudius-ok stb.). Csak az i. sz. I. sz. második felében lesz általános a cognomen (pl. Cicero), amely átveszi az egyén nevének (a mai keresztnevének) a szerepét.

A teljes római névbe (pl. Marcus Tullius Cicero) beletartozott a tribus és az apa praenomenének feltüntetése is. Litertusok a patronus praenomenét tüntették fel.

A császárkor folyamán a cognomen szerepe egyre növekszik, gyakran többet is viseltek belőle, míg a késői császárkorban már nem tehetünk különbséget a rómaiak több neve között a régi szabály értelmében.
A római polgárjoggal megajándékozott peregrinus a császárkorban vagy a császár nomenét vette fel (Iuliusok, Claudiusok, Flaviusok stb.), vagy a polgárjogáért közbenjáró előkelő emberét, vagy pedig apja nevéből képzett új noment. A Duna-vidéken általában császár nevét vették föl.