(”gyermeki származás”, lat.)

Római polgárjoggal rendelkező egyének tria nomindjában a praenomen és a nomen gentile között annak a személynek a praenomene szerepel birtokos esetben, akitől a megnevezett származik, aki felszabadította vagy örökbe fogadta, kiegészítve a hozzá fűződő viszonyra utalással (fia [filius, filia] vagy szabadosa Clibertus, libertap)

Római polgárok esetében ezt követően a tribusba sorolás adata következik, és a nevet a cognomen zárja. Pl. Lucius Granius Lucii filius Teretina tribu Romanus (CIL XII 727) vagy Publius Aelius Augusti libertus Iobacchus (CIL VI 10235).

Császári titulaturákban gyakori a nagyapa, dédapa, ükapa megadása is a nepos (unoka), pronepos (dédunoka), abnepos (ükunoka) kifejezésekkel. Római polgárjoggal nem rendelkező személyek egyetlen neve (nomen) mellett is találkozhatunk a filiatióval.

Törvénytelen házasságból született gyermekek nevében nem lehetett az apára utalni - ők általában az anya nomenét kapták (akinek jogállását követték).

A constitutio Antoniniana (Kr. u. 212 k.) kiadását követően a filiatio elveszítette jelentőségét.