(lat.,”két név”)

Római polgárok névfejlődésének második fázisa, amikor is az egyetlen, az egyént jelölő név (nomen) helyébe két név lép: az előnév (praenomen) és a családnév (nomen gentile). Egy családon vagy nemzetségen belül az apa es fiai család-neve megegyezett egymással, a megkülönböztetésre az előnév szolgált.

A Kr. u. 1. századtól kezdve azonban a duo nomina az apa és a fiúgyermekek esetében megegyezett, és - az időközben ehhez a két névhez járuló - cognomen segítségével (tria nomina) különböztették meg őket. Ekkor már legfeljebb csak az apa és az elsőszülött fiú mindhárom neve egyezett meg egymással.