Görögországból jutott Romába az a szokás, hogy a gyermek első haját és szakállát levágták (depositio barbae) és áldozati ünnepség között az isteneknek szentelték.

Dio Cassius szerint Octavianus a depositio barbae alkalmával népünnepélyt rendezett Kr. e. 39-ben, mikor már nős ember és triumvir volt. Ugyancsak ő róla olvassuk, hogy azután mindig sima állat viselt, úgy mint a többiek

Negyven éves korukon túl a rómaiak rendszerint borotválkoztak, csak gyász idején növesztették meg szakállukat (barbam promittere), hasonlóképen a vádlottak (barba reorum) is nőni hagyták a szakállukat, továbbá az elitéltek (damnati), sőt néha-néha politikai pártvezetők is ezzel jelezték bánatukat és kesergésüket a haza sorsáért. Cato a thapsusi csata után, Augustus császár pedig Varus nagy veresége után így mutatta ki szomorúságát.

A későbbi császárok korában Hadrianus újra fölelevenítette ez ősrégi divatot és úgy mint utódjai erős kőr szakállt viseltek. Marcous Aurelius és még inkább Macrinus korában az egészen kurtára nyírt haj járta.