A praefectus (a prae elé + facere tenni, csinálni összetételből), tehát egy kinevezett, és nem megválasztott elöljáró tisztsége, ill. hatásköre.

A császárkorban egyre növekvő számban találkozunk velük a császári igazgatás különböző posztjain. A császár nevezte ki őket, s csak neki tartoztak elszámolással. A praefectus urbi kivételével lovagrendűek voltak.
Előfordulnak a városi igazgatásban is. Különleges jelentőségre tett szert a 4 praefectus praetorio-ja a késő antikvitásban, mely a birodalom egy-egy negyedrészének polgári igazgatását jelentette. Ennek kialakítására az első lépéseket a diocletianusi- tetrarchia idején tették meg - innen a négyes szám, ti. mindegyik császár a saját praefectus praetorio-jára támaszkodva kormányozta birodalomrészét praefectura végleges formát azonban majd csak Constantinus alatt öltött, amikor a praefectus praetorio megszűnt testőrparancsnok, és ezzel együtt udvari méltóság lenni, és a regionális igazgatás vezetője lett. A 4 praefectura-át a tetrarchia megszűntével is megtartották.

A praefectura-k számos tartományt, provincia-t fogtak át, s a hatékonyság fokozása érdekében ezeket tartománycsoportokba, dioecesis-ekbe fogták össze, melyek élére egy-egy, a praefectus praetorionak alárendelt vicarius-t neveztek ki.