A hagyományos felfogás szerint a populares mellett a másik „politikai párt" a római köztársaság végén. Gyakran szokták „senatusi" vagy „konzervatív pártnak is minősíteni.
Mindez anakronizmus. Az optimates valójában nem alkottak szervezett pártot, hanem inkább csak eltérő politikai módszereket képviseltek, mint a populares, akiket azzal vádoltak, hogy tyrannis-ra törnek, s ezért vágynak népszerűségre, megpróbálva megkerülni a senatus-t.
Az optimates is a népérdekre hivatkoztak, de az egész népére, miközben a populares szerintük csupán a szegényeket képviselték volna. Augustus mindkét politikai módszerből tanult, de híveit főként az optimates soraiban találta meg.