A római - kérdése sok szempontból igen bonyolult probléma, mert már maga a „nép" fogalma külön vizsgálatot és meghatározást kíván. Mindenesetre a köztársaság kezdetén a királyi hatalom örökösein, a magistratus-okon és a patres öregek tanácsán kívül volt még a magánembereknek egy olyan közössége is. amely fel volt ruházva bizonyos jogokkal, s ez utóbbi feltétlenül korábbra mutat vissza, amikor Görögországhoz hasonlóan, Itáliában és Rómában is kialakult a városállam, a polis.
Az etimológia kevéssé segít e folyamat tisztázásában, mert a populus eredete bizonytalan. Egyesek a szót a pubes-szel hozzák kapcsolatba, de a populus sohasem eshetett teljesen egybe a hadviselő korban lévők-kel. Mások azonos eredetűnek tekintik a plebs-szel, ill. a görög pléthos-szal, ám a későbbi idők szempontjából ennek csekély jelentősége van. mert a Kr. e. 4. sz.-ig a szó határozottan elkülönül a plebs-től.

A feltételezett etruszk párhuzam (vb. puplu = Populonia) sem tekinthető igazán irányadónak. Ami biztosnak látszik, az az, hogy a populus Ro-manus az összes római polgárnak igen kiterjedt, cselekvő (vö. uoluntas populi. iussu p.) közössége volt, amely elkülönült a senatus-tól és a magistratus-októl. Ez az aktivitása feltételezi jogképességét és a megfelelő szervezettséget, s ebben a vonatkozásban kell szemügyre venni a rómaiak jogi és politikai-filozófiai gondolkodásában a populus-szal szorosan összefüggő két másik kategóriával: ares publica-val és a civitas-szal együtt, annál is inkább, mivel mindhárom ugyanannak a valóságnak fejezi ki más-más aspektusát.
Ezzel kapcsolatban Cicero a következő meghatározást adja Scipio Africanus szájába: Est igitur ... res publica res populi, populus autem non omnis hominum coetus, sed coetus multitudinis iuris consensu et utilitatis communione societatus, vagyis az állam tehát a nép ügye. a nép azonban nem az emberek valamiképpen egybegyűlt egész sereglete, hanem sokaknak olyan összejövetele, amelyet a közös jog és a kölcsönös haszon fűz egybe (rep. 1, 25, 39). Ez sokkal inkább politika-filozófiai, mintsem jogi körülhatárolás, de nyilvánvaló. hogy Cicero szemében a populus a közös jogra épülő szerves társulás, a civitas pedig valószínűleg a nép szervezetének formájá, az állam pedig mindaz, ami a népé, őt megilleti (vö. uo.. 41).

A civitas tehát egy elvont fogalom: mindazon polgárok létállapota, akik összességükben egy testet (corpus) alkotnak (vö. Cic., Mur. 51), s bizonyos értelemben több mint a populus hiszen a népnek, a senatus-nak és a magistratus-oknak a megegyezésén alapul. A nép pusztán a civitas egyik szerve, testrésze, ahogy már Cicero előtt Polybios is felfogta (6, 11. 11; 14. 1).
A legjobb alkotmány pedig magának a civitas-nak az állapota, vö. status civitatis (Cic.. de leg. 1, 15). Mint már utaltunk rá, Róma és a köztársaság kezdeti időszakában lényegi különbség van a populus és a plebs között, és általában úgy gondolják, hogy az előbbi az egész népet jelölte a patricius-okat is beleértve, miközben a plebs - függetlenül eredeti értelmétől és összetételétől - nem foglalta magába sem a patrícius-okat, sem - clienseket.

Egy idő után a plebs-nek is megvoltak a maga intézményei: úgymint gyűlése concilia) és ellen-tisztségviselői (vö. aediles plebis, néptribunusok), amelyek párhuzamosan léteztek a populus intézményeivel comitia, magistratus-ok), anélkül, hogy sokáig harmonikus egység jött volna létre közöttük, noha végül is az integráció legalább részben bekövetkezett. Maradtak azonban amelyeken továbbra is a néptribunusok és az aedilis plebis-ek elnököltek, amelyek így elvben továbbra is a plebs-hez tartoztak, de vitatott, hogy ebből ki voltak-e továbbra is zárva a köztársaság vége lakosságának egy csekély részét alkotó patricius-ok.
Bár aplebiscitum elnevezés formálisan fennmarad, az gyakorlatilag népgyűlések lex lesz, amely az egész közösséget kötelezi, nemcsak a plebs-et. Ugyanakkor a köztársaság végén a populus szociális-politikai vonatkozásban kezd elkülönülni a senator-októl és a lovagoktól, ami a köznyelvi használatban a plebs-hez hasonló értelmezést kezd jelezni, ezzel azonban nem jár együtt semmiféle szigorúbb jogi meghatározottság. Ilyen jellegű újabb változás majd csak Kr. e. 46 után indul meg.