a. m. valakinek a „távollétében”.

A kifejezést olyankor használták, ha valaki nem volt személyesen jelen, amikor valamely, a senatus (és adott esetben a nép) hozzájárulását igénylő tisztségre jelöltette magát, és magán a választáson sem vett részt.
Előfordult, hogy az ilyen jelölteknek történetesen a Campus Martiuson kellett várakozniuk, mert imperiumuk nem engedte, hogy átlépjék a pomeriumot.

Cicero consulsága évében, azaz Kr. e. 63-ban törvényben tiltotta meg az in absentia való jelöltetést, Pompeius pedig Kr. e. 52-ben, amikor egyedül viselte a consuli tisztséget, megerősítette ezt a törvényt.