nyilvántartásba vétel, ill. vagyonfelmérés az ókori Rómában.
Az intézmény bevezetését a hagyomány Servius Tullius király nevéhez kapcsolta, hogy a katonai szolgálat miatt, valamint pénzügyi okokból számba vegye a római polgárokat. Eredetileg a elvégzése a királyok hatásköre lett volna, majd a köztársaság létrejöttével előbb consul-i feladattá vált volna, később pedig, amikor létrehozták a censor tisztségét Kr. e. 443-ban, a census felállítása az utóbbi hivatalnokok hatáskörébe ment át.
A census-t Kr. e. 209-ig minden negyedik évben a campus Martius-on tartották, majd pedig minden ötödik esztendőben, s ennek során törvényesen nyilvántartásba vettek minden római felnőtt férfi polgárt, feltüntetve nevüket, életkorukat, valamint vagyonukat, ill. családjukban a feleség és a gyerekek adatait is. Ezt követőleg a polgárokat tribus-okba, vagyis kerületekbe osztották, ill. öt classis-ba, vagyis vagyoni osztályba, mely utóbbi kategória megkülönböztetett seniores-t és iuniores-t (45 év fölött, ill. alatt, 17 évtől). Az equites, vagy is a lovagok centuria-it elkülönítve, a forum-on vették nyilvántartásba.
Bár a hagyomány ezt a rendszert a Kr. e. 6. sz.-i Servius Tullius tevékenységéhez kapcsolta, ez egészében elképzelhetetlenül anakro-nikus, mert akkor még nem volt fémpénz (as), ahogy arról a tradíció tudni vél. Ekkor még legföljebb a katonai szolgálatra köteles polgárokat (classis) különböztették meg az ilyen kötelezettségre alkalmatlanoktól (infra classem).
A hagyomány egy Kr. e. 4. sz.-i rendszert vetíthetett vissza a múltba, hiszen a fémpénz ekkor jelent meg Rómában. Annak ellenére, hogy a - minden római polgárra vonatkozott, a gazdagabb classis-ok nagyobb politikai szerepkörrel és, legalábbis kezdetben, több katonai felelősséggel bírtak. Kifejlett formájában a három területre vonatkozott: a katonáskodásra, a pénzügyre és a politikára. Ennek megfelelően állapítanak meg a polgárok között gradus-okat, ahogy mozgósíthatók, adóztathatók és ahogy választó polgárok.
Az adsidui voltak a katonai szolgálatra vagyoni erőforrással és megfelelő jogi minőséggel rendelkező (vagyis nem felszabadított) személyek, szemben a capite censi-vel és a proletarii-vel, akik az alkalmassági határ alá estek. Az 5 classis-ba sorolt adsidui-n belül is voltak a által megállapított kategóriák, mint azequites (akik 18 centuria-ba voltak beosztva) és a pedites (akik elég gazdagok voltak, hogy a legio-ban szolgáljanak).
A capite censi és a proletarii alapvetően nem csak a katonai szolgálat alól voltak mentesítve szegénységük miatt, hanem az egyenes adótól is. Az 5 classis-ban szűkebb csoportok voltak: a centuria-k, összesen 193, amelyek nem csak katonai, hanem adóbeszedő és szavazó egységek is voltak, kategóriánként igen eltérő létszámmal (volt, amelyikbe csak néhány személy tartozott, míg másokban több ezren voltak).
Ez a rendszer jól mutatja a korai római társadalom alapvető hierarchizáltságát és a benne meglevő nagy törésvonalakat. A késői köztársaság-korban a t elég rendszertelenül végezték már el Itáliában, s a Kr. u. 1, sz.-ban már meg is szűnt, amikorra felállították a hivatásos hadsereget, s a népgyűlések felfüggesztése, valamint Itáliának a közvetlen adózás alóli felmentése is szükségtelenné tette a census fenntartását. A köztársaság ideje alatt alkalmanként a provinciákban is sor került census-okra, s ezek a császárság folyamán szabályszerűbbekké váltak.