„a római nép barátja”.

Kitüntető cím, amelyet Róma a senatus (vagy a népgyűlés) idegen államoknak, és idegen államok vagy ahhoz hasonló képződmények jeles személyiségeinek (pl. uralkodóknak, törzsfőknek, de akár magánszemélyeknek is) adományozott.

A római nép barátjának lenni meghatározott viszonyt jelentett, amely a békés egymás mellett élést, és a kölcsönös jóindulaton alapuló semlegességet foglalta magában. Róma barátja Rómával rendszeres kontaktusban állt: személyesen megjelenhetett a városban vagy követeket küldhetett, jogosult volt állami elszállásolásra és állami vendéglátásra. A Rómával jóval szorosabb viszonyban álló, segítségnyújtási kötelezettséggel terhelt szövetségeseket.