Voltaképpen tsz. egyes számban terramara. A kifejezés az emiliai nyelvjárásból került a régészet szakkifejezései közé, mert a terra marna eredetileg a fekete kövér föld megjelölésére szolgált, majd mint megkülönböztető vonás egy fontos közép- és késő bronzkori kultúra elnevezése lett. Ez nagyjából a mai Modena, Reggio Emilia, Parma és Piacenza körzetére összpontosul, de kapcsolatot mutatva bizonyos lombardiai és dél-venetói településekkel, lelőhelyekkel is. A kunyhókból álló településeket gyakran földhányás és árok vette körül. Bár többnyire alacsony fekvésű területeken helyezkednek el, mégis a Parma közelében lévő Monte Leoninál folytatott újabb ásatások arra utalnak, hogy a kultúra magasabban fekvő körzetekre is kiterjedt.

A viszonylag fejlett bronzipar az Alpokon és az Adrián túli kapcsolatokra enged következtetni, amelyek egészen a mai Magyarország területéig is elérnek. Aligha állja meg helyét az a korábbi elképzelés, hogy a terramare kultúra hordozóiban kellene keresnünk a rómaiak azon közvetlen elődeit, akik a 12. sz. tájékán vándoroltak volna délebbre.

A közép- és dél-itáliai bronzkori kultúra, az Appennin kultúra elég élénk kereskedelmet mutat a terramare-val.