A leghosszabb római magánfelirat (ILS, 8393; Gordon, A. E., AJA, 1950, 223 skk.).

Eredetileg 2 hosszú columna-ból állt, ebből az egyik elveszett, de a másik legnagyobb része több töredék révén, részben eredetiben, részben másolatban rank maradt. Egy arisztokrata férjnek elhúnyt feleségéhez szóló laudatio funebris-e, amely azonban semmiképpen sem hangozhatott el.

A felirat szerint az asszony nemcsak példás római matrona volt, hanem a proscriptio-k alatt meg is mentette férjét. Bár az asszony neve a feliraton nem maradt rank, egyesek mégis úgy gondolják, hogy itt arról a Turiáról van szó, akinek történetéről Kr. e. 43 kapcsán Valerius Maximus (6, 7, 2) és Appianos tudósít (b. c., 4, 44, 189 skk.), s akinek férje később Kr. e. 19-ben volt consul. Ma ezt az azonosítást általában kétségbe vonják, de a használatos cím megmaradt.