házi születésű, azaz a gazda házában született rabszolgák (a szó alapja feltehetőleg az etruszk verse = tűz).

Régebben tagadták, hogy ilyenekkel nagyobb mennyiségben kellene számolni, figyelembe véve a rabszolgák életkörülményeit, ill. a felnevelés költségeit (M. Weber). Újabban egészen más eredményre jutottak, még ha a köztársaság végén nem szabad is eltúlozni a vernae jelentőségét, hiszen a feliratos anyagban nem kerülnek elő. Irodalmi szövegben viszont szerepelnek, beleértve a mezőgazdasági szerzőket is (Cato, Varro).

Szép számmal tartott ilyeneket pl. Crassus és T. Pomponius Atücus, speciális szakképzésben részesítve őket.