Megnevező, többnyire jó emlékezőtehetségű s jó személyismerő rabszolga, a ki urának megnevezte az utcán járó-kelő embereket s a házánál megjelenő vendégeket vagy tisztelgőket. A köztársaság idejében volt ez szokás kimenet alkalmával, kivált a hivatalra pályázóknál.

Egy törvény, talán a lex Aurelia de ambitu (Kr. e. 70-ben), megtiltotta a candidatusoknak Nomenclator-ok alkalmazását. De a császárkorban is használnak Nomenclator-okat részint az utcán, részint pl. a császárok a kihallgatásra bocsátott személyek bemutatására.

Az ifjabb Pliniusnak kettő is volt. Előkelő asztaloknál is alkalmaztak Nomenclator-t, egy élő étlapot, a ki a feltalált ételeket megnevezte s ajánlta a vendégeknek.