„felszabadított (rabszolga)” (liberare =„meg-, felszabadít”, lat.)

Római jogi megjelölés az elbocsátás (iusta manumissio vagy non iusta numissio) aktusa révén felszabadított, római polgárjoggal nem rendelkező, általában több generáción át is hátrányosan megkülönböztetett szabad jogállású személyekre.

A libertus a felszabadítás ellenére is egykori urához mint patronusához kötődött. A császári család szabadosai - főleg Claudius és Nero idején - az államigazgatásban magas állami funkciókat viseltek.
A társadalmi ranglétrán azonban származásuk miatt nem emelkedhettek föl, nem lehettek sem a lovagrend (ordo equester), sem a szenátori rend (ordo senatorius) tagjai (egyes esetekben legföljebb leszármazottaik).