(Városi házban élő rabszolgák)

Kétféle rabszolgát különböztetünk meg, attól függően, hogy hol dolgozott:
a familia urbana a gazda és családja körül, a városban dolgozott; a vidéki birtokon földmunkát végzők a familia rustica

A familia urbana keretei közt gyakrabban került sor rabszolga felszabadításra, mint a familia rustica-ban.
Ezt az is magyarázhatja, hogy az utóbbiban dolgozó rabszolgák nehezebben tudták félretenni a megváltásukhoz szükséges pénzösszeget, de többnyire műveltségük és egyéb lehetőségük is hiányzott ehhez, nem tudtak kitűnni, kivéve a vilicusokat, akik közül jöhetett az ismert Furius Cresimus. Viszonylag könnyebben szerezhettek szabadságot a pastoresek.

A feliratos anyag tanúsága szerint viszont a legtöbb libertinus a familia urbana iparosai, kereskedői, házi cselédei közül került ki.

A köztársaság végén igen elterjedt felszabadítást Augustus törvényekkel igyekezett visszaszorítani (lex Fufia Caninia, lex Aelia Sentia).

A házi rabszolgaszemélyzetbe (familia urbana) tartoztak a kapus (janitor), udvaros (artiensis), szobaszolga (cubicularius), szakács (coquus), az éléskamra felügyelője (cellarius), inas (pedissequus), gyaloghintóvivők (lecticarii), fodrász (cinerarii, ciniflones) stb.

A képzettebb és megbízhatóbb rabszolgákat fölhasználták orvosnak (medicus), gyermekfelügyelőnek (paedagogus), fölolvasónak (anagnostes, lector), könyvvezetőnek (librarius), titkosoknak (ab epistulis, literati, ad manum, amanuenses).

Kerültek ki közülük építőmesterek, képmetszők, festők, színészek, kötéltáncosok, gladiatorok stb. is.

Régente uruk után nevezték el őket, pl. Quintipor (= Quinti puer), Gaipor, Lucipor, később szülőföldjük (pl. Phryx, Cappadox, Syrus, Davus) vagy régi hősök (pl. Achilles, Priamus, Pollux) után, továbbá növényről (pl. Amianthus), kőről (pl. Sardonyx) stb. nevezték el őket.