„rabszolganő”.

Női rabszolgákat általában magánházaknál a házkörüli teendők elvégzésére alkalmaztak: szobalánynak, dajkának stb. A jó dajkát (nutrix) pl. nagyon megbecsülték, s még az is előfordult, hogy a családtagokkal közös sírba temették. Foglalkoztatásuk jellegéből következően jobb volt a helyzetük, mint hasonló jogállású férfitársaiké már a rabszolgatartás tömegessé válásának időszakában is. Később a császárok rabszolgavédő intézkedései őket is érintették: Hadrianus pl. öt évre száműzött egy római matrona-t, mert semmiségek miatt kegyetlenül megkínozta. (UlpDig. 1, 6, 2).
Szexuális kiszolgáltatottságuk azonban nagy volt. Jól jövedelmező vállalkozásnak számított a fiatal rabszolgalányok prostitucióra való kényszerítése. Hadrianus törvényét követően azonban már csak akkor lehetett egy ancilla-t bordélyba eladni, ha az arra kifejezetten okot adott (SHA, Hadr. 18, 8), de ez nehezen volt ellenőrizhető.

Házasságot nem köthettek, de adominus társat jelölhetett ki számukra. Gyermekeikkel státuszukból kifolyólag nem rendelkezhettek szabadon, mert azok az úr tulajdonát képezték. Midőn azonban az ilyen háznál született szolgák, auerna-k felértékelődtek, az ancilla-ák 3 gyermek szülésével mentességet szerezhettek a munka alól, néggyel megválthatták szabadságukat. (Columde r. r. 1, 8, 19).
Védtelenek voltak a tulajdonosukkal vagy annak férfi hozzátartozóival szemben is, bár a velük való intim viszony előnyökkel is járhatott. Miként a felszabadításuk időpontjára vonatkoztatható feliratos forrásadatok egyértelműen jelzik, könnyebben és hamarabb felszabadultak, mint a hasonló körülmények között, városban élő férfitársaik: míg a férfiak manumissio-jára Augustus korlátozó intézkedései következtében (Lex Fufia Caninia: Kr. e. 2, Lex Aelia Sentia: Kr. u. 4) rendszerint csak a 30. életév betöltése után került sor, a nőké többnyire hamarabb, még „viruló” korukban, a 15. és 30. életévük között bekövetkezett. Ehhez némiképp az is hozzájárulhatott, hogy a császárkorban a köztársaságkori lehetőségekhez képest megjavultak a felszabadítottak, a libertus-ok és liberta-k házasodási esélyei, a törvények ugyanis - asenatori rendűeket leszámítva - már nem tiltották a szabadon születettek, ingenui és felszabadítottak közötti házasságkötést.

Számos felirat bizonyítja, hogy az ancilla-k felszabadításának oka nem egyszerűen a dominus hálája, hanem annál több: házasságkötési szándéka volt.