Eredeti formájában pro consule. Az a sajátosan római vezető, aki bár formálisan nem viselt hivatalt, mégis rendelkezett a consul imperium-ával, hogy hadjáratot vezessen vagy egy provincia-t kormányozzon, vö. helytartók.

Az első adat proconsul-ra Kr. e. 326-ból való, amikor meghosszabbították Publilius Philo consul-i hatalmát (prorogatio imperii) (Liv. 8, 23, 12). Ettől kezdve a prorogatio megszokott gyakorlattá lesz, hogy így birkózzanak meg azzal a nehézséggel, amely az imperium-mal bíró magistratus-ok hiányából adódott a kialakulóban lévő nagy területű állam igazgatása során. Scipio p1. évekig rendelkezett pro consule imperium-mal Hispaniában (Kr. e. 211-206), s az afrikai háború végéig 11 éven át prorogatio imperii-vel látta el a katonai parancsnoklást.

A pro consule imperium-mal felruházott személy megjelenése elősegítette magánszemélyeknek az imperium megadását, ami túlmutat már a köztársaságon. Úgy tartják, hogy Sulla után a consul-ok és a praetor-ok Rómában maradtak, miközben a tartományokat volt magistratus-ok kormányozták pro consule vagy pro praetore, de néha még pro quaestore is találkozunk helytartóval. Augustus a maga hatáskörében megtartott provincia-kban imperium proconsulare-val rendelkezett, s ezekben helytartói legatus Augusti pro praetore provinciae címmel voltak felruházva.

A senatus ellenőrzése alá eső tartományokban viszont volt consul-ok és praetor-ok tevékenykedtek.