A Róma városi gabonaellátás elöljárója. Császári tisztségviselő, az első princeps, Augustus hozta létre a hivatalát Kr. u. 8 és 14 között.

Lovagrendűek számára fenntartott funkció volt, s mint ilyen rangban a praefectus praetorio és a praefectus Aegypti után a harmadik helyen állt. Az első praefectus annonae C. Turranius volt, aki négy császár alatt, egészen kivételesen hosszú ideig, közel negyven évig közmegelégedésre végezte feladatát. Utódai megbízatása rendszerint 3-5 évig tartott. A irányító és ellenőrző feladata a gabona biztosításának minden mozzanatára kiterjedt.
Az egész birodalom területére kiterjedő hatáskörrel gondoskodnia kellett a Város ellátásához szükséges mennyiség Ostiába való szállításáról. Informálódnia kellett a birodalom várható gaboterméséről, és a gabonaárakról. Kapcsolatban állt a legnagyobb gabonatermesztő provincia, Egyiptom helytartójával, aki megszervezte a tartományi készletek Alexandriába való eljuttatását.

A praefectus annonae engedélyezte - természetesen csak a Róma számára előírt kötelezettségek teljesítése után - Egyiptom gabonaexportját. A praefectus annonae-nak biztosítania kellett a megfelelő mennyiségű szállítóhajót, ennek keretében ő kötött szerződést a kereskedőkkel és a szállítókkal, állami teherflottája ugyanis nem volt a birodalomnak.
A gabonakonvojok elindításához kapcsolatba kellett lépnie a misenumi flottával, a szállítmányokat ugyanis - tekintettel stratégiai fontosságukra - a hadsereg biztosította. Gondoskodnia kellett arról, hogy a szállítás, a be- es kihajózás károk nélkül, zökkenőmentesen bonyolódjék, s hogy a beszállított gabona megfelelő körülmények között tárolásra kerüljön. Ennek keretében ellenőrizte a kikötőket és a gabonatárolókat, valamint azok személyzetét.

A káresetek ügyében nyomozást kellett tartania. Felügyelte a gabona fogyasztókhoz való eljuttatását, többek között a pékáru minőségét és súlyát is. Rendkívül fontos volt, hogy rátermett, jó szervezőkészséggel rendelkező ember töltse be a hivatalát, s az is, hogy megfelelő beosztottak csapata (procuratores, adiutores, navicularii) álljon rendelkezésére, mert tevékenységének hatékonysága és minősége az élelmiszerárakat is befolyásolta, ami Rómában nem csak ellátási, hanem politikai kérdés is volt.

Kr. u. 331-től átszervezték Róma városának élelmiszer-ellátását. A praefectus annonae hatásköre a gabonaellátásban megmaradt, hivatalát azonban alárendelték az ellátás egyéb területén, pl. a hús- és borellátásban már korábban is illetékes praefectus urbinak.



------------------------


A köztársaság korában a kezdeti időktől fogva az aedilis curulis és a quaestorok, majd a cura annonae volt felelős Róma gabonával történő ellátásáért. Az előbbi kettő egyéves hivatal lévén nem volt képes a problémát hosszabb távon kezelni, majd ezen a helyzeten javított Pompeius négy évre szóló cura annonae tisztsége. Caesar a nagy volumenű szervezési feladatok elősegítésére két új magisztrátust, aediles cerealest nevezett ki.
A principatus idején működő rendszer alapjait Augustus teremtette meg, amikor a Kr. e. 22-ben kitört gabonaválság miatt a nép őt kérte fel a helyzet orvoslására. Két már korábban a praetori tisztséget betöltő személyt (praefecti frumenti dandi) és két aedilist nevezett ki az ingyenes gabonaosztás megszervezésére, majd Kr. e. 18-tól kezdődően négy szenátort kért fel a feladat irányítására, akiket évenként megújított hivatalukban, majd számukat a későbbiekben rögzítették is.

A praefectus annonae tisztség felállítására Kr. u. 8-14 között került sor azzal, hogy ezúttal egy lovagi rendű személyt nevezett ki a princeps, akinek kiválasztásánál a hozzáértés és a megbízhatóság játszotta a fő szerepet. Elsődleges feladata az volt, hogy a gabonát a provinciákból (Egyiptom, Szicília, Afrika) valamelyik Rómához közeli tengeri kikötőbe (Puteoli, Ostia) szállíttassa, ott megszervezze annak raktározását, és a tengeri fuvarozásra alkalmatlan téli hónapokban a római polgárok között azt szétossza.
A tevékenység ellátása közigazgatási, gazdasági és jogi ismereteket is igényelt. Mivel a feladat nagyon összetett volt, rendelkezett egy helyettessel (adiutor), aki rendszerint egy felszabadított volt. Munkája során együtt kellett működnie az egyiptomi provinciai helytartóval (praefectus Aegypi) - a szétosztásra kerülő gabona jelentős része ugyanis onnan származott -, a praefectus vigiliummal - aki a raktárak biztonságát felügyelte -, a curator alvei Tiberis et riparum tisztviselővel -, aki az Ostia és a Róma közötti folyami szállítást lehetővé tevő Tiberis folyóért felelt -, illetve a középítkezéseket felügyelő curator operum publicorommal, aki a raktárak karbantartásáért volt felelős.

Claudius idején - Cassius Dio szerint hatalomra kerülésekor 42-ben, Tacitus szerint 51-ben - a rossz termés miatt az állami készletek csupán néhány napi mennyiségre csökkentek, ami elégedetlenséget szült Rómában. A princeps felvállalta a helyzet megoldását, és három jelentősebb intézkedést hozott, amelyek hosszabb távon kívánták orvosolni a gyakran előálló időszakos gabonahiányt.
Az első a tengeri hajózással volt kapcsolatos, amelynek veszélyei miatt a hajósvállalkozások jelentős veszteségeket szenvedtek, illetve a téli hónapokban a hajózás szünetelt is (mare clausum). Claudius a téli gabonaszállítás biztosítása érdekében a hajósok által a viharok miatt elszenvedett károkat saját vagyonának terhére (tehát nem az aerariumból) megtérítette (...suscepto in se danno, si cui quid per tempestates accidisset,...).
Második intézkedésként mindazoknak a vállalkozóknak, akik hat éven keresztül vállalták, hogy legalább 10 000 modii befogadású hajóval biztosítják Róma gabonaellátását, jelentős jogi előnyöket biztosított. Nevezetesen a latinjogúak megkaphatják a római polgárjogot, az azzal rendelkezők mentesülnek a lex Papia Poppea nőtleneket és gyermekteleneket sújtó rendelkezései alól, a felszabadítottak pedig megkapták mindazokat a kedvezményeket, amiket a négygyermekes felszabadított anyák élveztek.
A harmadik intézkedése jelentős állami építkezések elindításában állt, amelynek célja Ostia kikötőjének újjáépítése volt. Emellett még Ostia és Puteoli kikötőinek biztonsága érdekében egy-egy tűzoltó egységet vezényelt a tűzvészek hatékony elhárítására (...Puteolis et Ostiae singulas cohortes ad arcendos incendiorum casus collocavit. ...)
Claudius a praefectus annonae hivatali székhelyét is megújította, míg korábban a porticus Minucia Vetusnál volt, most mellette a Villa Publicánál új épületeket is emeltetett, ahol gabonaosztást is végeztek.

Traianus korában Portus kikötője tett szert nagyobb jelentőségre, miután nagyobb hajók fogadására is alkalmassá vált. Irányítását az addig ezt a feladatot ellátó császári felszabadított helyett, ettől kezdődően egy lovagrendű procurator (annona Ostiae) vette át évi 60 000 sestertius díjazással (sexagenarius), helyettese pedig egy császári libertus lett. A procurator irányítása alá kerültek a gabonaraktárak (horrea) a tényleges működtetést ellátó személyek, így a hordárok (sacarii) és a mérlegelők (mensores) is.
A tengerparti kikötőkből kisebb bárkákon szállították Rómába és Tiberis partján fekvő raktárakba a tengerentúlról beérkező gabonát. Ezt a feladatot a codicarii végezték, fizetségüket a praefectus annonaetől kapták. Így tehát megállapítható, hogy a praefectus annonae Róma gabonaellátásának teljes ciklusát felügyelte a termés learatásától egészen a római polgárokhoz való eljuttatásáig, akik így egész évben a piaci árhoz képest, alacsonyabb áron tudtak hozzájutni ehhez az alapvető élelmiszerhez.

A tényleges gabonaosztások (frumentationes) felügyeletére Augustus két már két szenátori rangú praefecti frumenti dandi tisztséget is létrehozott. A későbbiekben Traianus ezt a feladatot a procurator adMiniciam (sexagenarius) látta el, azzal, hogy a jogosultaknak évi 5 modius gabonát osztatott szét. feltételezéseink szerint a 2 században mintegy 150-200 ezer római polgár részesült ebben a juttatásban.

A praefectus annonae lovagrendű tisztviselőként fontos gazdasági, közigazgatási és jogi feladatokat is ellátott. császári hivatalnokként szintén a princepstől kapta a kinevezést, s ő hívhatta vissza tisztségéből is. Miután általában hosszabb ideig látta el feladatát lehetősége nyílt arra is, hogy valódi ellátási politikát valósítson meg a gyakorlatban. Jogi hatáskörénél fogva szerződést köthetett a szállítókkal, s a visszaélőkkel szemben szankciókat is alkalmazhatott. Az ingyenes gabonaosztásra szánt mennyiség feletti részt a praefectus asnonae értékesíthette kisebb mennyiségenként, az abból befolyt összeget a jövőbeni vásárlásokra és a fuvarozás költségeire is fordíthatta.
Miután a szervezési feladatok sokrétűsége meghaladta az egyetlen tisztviselő által teljesíthető mértéket, ezért hivatalának ellátására a praefectus annonae mellé az 1. századtól kezdődően helyettest (adiutor) is kineveztek, aki kezdetben a felszabadítottak, majd később a római polgárnak születettek (ingenuusok) közül kerültek ki. Marcus Aurelius idején subpraefectus annonae tisztség felállítására is sor került, aki a 100 000 sestertius évi fizetséget kapó procuratorok közébe került.

A praefectus annonae hivatala kezdetben az aedes Cererisben nyert elhelyezést, majd a későbbiekben a római kikötő közelében fekvő forum Boariumra helyezték át. Maga a gabonaosztás azonban általában az erre kijelölt templomok oszlopos előcsarnokában (porticus) történt, így Claudius idejében a porticus Minucia Frumentaria szolgált erre a célra.