Teljes nevén praefectus Alexandreae et Aegypti. Egyiptom császári helytartója.
Octavianus a Kr. e. 30-ban meghódított és római tartománnyá tett Egyiptomot sem ekkor, sem Kr. e. 27-ben, a provinciák elosztása során nem adta át a senatus-nak, hanem megtartotta saját irányítása alatt. Így az császári provincia lett (és nem a császár magánbirtoka, mint ahogyan azt néhány kutató Tacitus egyik megjegyzését szó szerint véve feltételezte (Tac., ann. 12, 60, 3), és a római uralom időszakában mindvégig az is maradt. Egyiptomnak kulcsszerepe volt Itália, mindenekelőtt Róma és később majd Constantinopolis gabonaellátásában - a függés oly mértékű volt, hogy gyakran már a szállítások időjárás okozta késlekedése is nyugtalaságot okozott a nagyvárosi lakosság körében - következésképp fontos hatalmi eszköz volt a mindenkori császár kezében.
Kiemelkedő stratégiai és gazdasági jelentősége miatt - valószínűleg a legnépesebb és a legnagyobb bevételt produkáló tartománya volt a birodalomnak - még a császári provinciák között is különlegesen kezelték. Ennek egyik mozzanata a tartomány helytartói posztjának a többi helytartóságtól eltérő formában és bizonyos tekintetben eltérő tartalommal történő megalkotása volt.
Az egyiptomi helytartóság bizalmi állás volt, amit sem Augustus, sem utódai nem kívántak a senatori rend származására büszke, nagybefolyású és meglehetősen nehezen kezelhető tagjaira bízni, ezért ide nem legati Augusti pro praetore-t neveztek ki, mint más katonailag fontos és legiós haderővel rendelkező tartományokba, hanem lovagrendű praefectus-okat, akik az alacsonyabb társadalmi státuszuk folytán a császárral szemben riválisként számításba se jöhettek, a számukra felemelkedést, befolyás növekedést jelentő megbízatást jótéteményként élték meg, cserébe érte lojálisak voltak, megbízhatóan képviselték a rendeletek és utasítások formájában megnyilvánuló központi akaratot, s még az esetleges leváltásuk sem okozott a magasabb körökben politikai hullámverést.
Az hogy a helytartó társadalmi státuszának megválasztása elvi szempont volt, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a császárok nagyon gondosan elzárták Egyiptomot a senatori rendűek elől, akik császári engedély nélkül be sem tehették a lábukat a tartomány földjére. A származáson túl a kiemelkedő képzettség és tehetség, továbbá a feltétlen bizalom is szerepet játszott a praefectus Aegypti személyének megválasztásában: a princepsek gyakran jóbarátaikat nevezték ki ebbe a funkcióba (pl. az első C. Cornelius Gallus Augustus barátja volt).
A praefectus Aegypti rangja, címe, hatalma:
Kr. u. 70-ig a tisztsége a lovagi cursus honorum csúcsát jelentette. Később a praefectus praetorio és a praefectus annonae rangban ugyan megelőzte, de változatlanul azon lovagi posztok körében maradt, amelyek betöltői presztízsben, hatalomban, befolyásban vetekedtek a fontos senatori tisztségek viselőivel. Ezt bizonyítja az is, hogy Antoninus Piustól kezdve néha már senator-i rangúakat is találunk Egyiptom kormányzói között. Rangjának megfelelően a lovagi tisztségviselők legmagasabb fizetési osztályába tartozott, trecenarius volt.
A praefectus Aegypti titulusa Nerotól kezdve vir egregius (kratistos), Kr. u. 185-től, különösen Aurelianustól Constantinusig perfectissimus (diasémotatos), ezt követően, összefüggésben a lovagrend felső rétegének a senatori rendbe való átsorolásával clarissimus (lamprotatos) volt, ami néha már Anto-ninus Pius és Aurelianus között is előfordult.
Az Augustus alatt hozott törvény proconsulhoz hasonló imperium-ot adott neki (Tac., ann. 12, 60, 3; Dig. 1, 17, 1), Ez az alkotmányjogi szempontból rendkívüli megoldás tette lehetővé számára, hogy legio-s hadsereg élén álljon, rangja miatt azonban a legio-parancsnokai is csak lovagrendűek lehettek, s így a praefectus legionis címet viselték.
A tartományban, különösen a principatus korai időszakában jelentős haderő állomásozott: Augustus alatt 3 legio, 9 auxiliaris cohors, és 3 ala, Kr. u. 23 után a segédcsapatok mellett azonban már csak 2, majd egy rövid, Traianus alatti 3 legiós időszak után 119-től végül 1 legio.
Egyiptomban a római császárokat a Ptolemaiosok utódának tekintették. A praefectus Aegypti aki a mindenkori császár személyes megbízottja volt, számukra mindig magát az uralkodót jelenítette meg, ezért neki Egyiptom királyaként kellett viselkednie, és a királyt megillető tiszteletben részesült.
Feladatai lényegesen különböztek a más tartományok élén álló kollégáiétól. Hatásköre egyesítette a császári legatus-ok és procurator-ok másutt egymástól elkülönített funkcióit, s emellett az Egyiptom sajátos helyzetéből adódó teendőkkel is kiegészült: a főparancsnokság és a bíráskodás mellett (már ez utóbbi feladata is összetett volt, mert nemcsak a római, de a hagyományos egyiptomi jog alapján is kellett ítélkeznie) ugyanis kiemelt fiskális feladatai is voltak: a tartomány Ptolemaiosoktól átvett központosított igazgatását és adóapparátusát is irányítania, ellenőriznie kellett.