A hivatalok főnöke másképp comes et magister officiorum.
A késő antikvitás négy legmagasabb rangú és legfontosabb udvari tisztségviselője közül ő volt a rangidős (vö. Not. dign. or. 11; occ. 9). Állandó tagja volt a császári tanácsnak (consistorium), s a politikát formáló személyiségek legszűkebb köréhez tartozott. Először egy 320-as törvény említi (Cod. Theod. 16, 10, 1), funkcióját valószínűleg Constantinus hozta létre, a praefectus praetorio hatalmának korlátozására.
Feladata az összes császári udvari hivatal (cuncta officia palatina, vö. Cod. Theod. 16, 4,4) felügyelete volt: ide tartoztak a központi „kancelláriák": a scrinium memoriae, sc. epistularum, sc. libellorum, a 4. sz. második felében létrehozott scrinium dispositionum, a császári audienciákat szervező officium admissionum, az udvari tolmácsok (interpretes), az udvari szállásmesterek (mensores), az ajtónállók alakulata (schola decanorum), az istállómesterek csapata (schola statorum), a fáklyahordozók (lampadarii), a küldöncök (cursores), az udvari gyorsírók (notarii), akik a consistorium és közvetlenül a császár mellett teljesítettek szolgálatot, a rendőri, titkosügynöki funkciókat gyakorló agentes in rebus, a palota testőrsége, a scholae palatinae, a birodalmi posta és futárszolgálat (cursus publicus), a fegyvergyárak (fabricae).
Teendői elsősorban abban álltak, hogy az udvari bürokrácia fölött adminisztratív felügyeletet gyakorolt, melybe a kinevezések és előléptetések foganatosítása, ill. jóváhagyása is beletartozott, és az alárendelt hivatali személyzet (officiates) fölött fegyelmezési és bíráskodási jogot gyakorolt, mely ellen Valentinianus óta nem is lehetett fellebbezni. Bár a scriniumok munkáját közvetlenül nem irányította, mindennapi teendői természete folytán az ezekbe befutó jelentések, panasziratok, kérelmek stb. tartalmába, s ezzel a birodalom állapotába folyamatos betekintést nyerhetett, befolyást gyakorolhatott az itt folyó törvényszövegezésekre, a császári tanács, a consistorium elé terjesztendő ügyek kiválasztására, melyek megtárgyalásában, s a velük kapcsolatos döntések meghozatalában mint a tanács állandó tagja maga is részt vett.
Feladata volt továbbá a birodalomba érkező külföldi követségek határon való fogadásának, fővárosba kísérésének, elszállásolásának a megszervezése. Az agentes in rebus és az interpretes e területen való foglalkoztatása mellett a követségek fogadására és ellátására egy nagy apparátussal bíró külön hivatalt is szerveződött a - irányítása alatt, a scrinium barbarorum. Ő találkozott elsőként a követekkel, azok vele közölték először a jövetelük célját, ő regisztrálta a császár számára hozott ajándékokat, s mint a császár és a consistorium programjáért, s az audienciák rendjéért felelős személy, ő döntött hivatalos császári fogadásukról is.
Amellett, hogy ezenközben számtalan lehetősége kínálkozott arra, hogy személyes megnyilvánulásaival közvetett módon befolyásolja a külpolitikát (vö. Amm. 26, 5, 7), mint a tanács tagja hivatalból is jelen volt a követekkel folytatott tárgyalásokon, és részt vett a külpolitikai döntések meghozatalában. A diplomáciában való jártassága miatt maga is teljesített követi megbízatásokat (vö. Clauss, 66 sk.)
Mint az officium admissionum felügyelője a - fogadta a tartományi gyűlések concilium prouinciae) a városi curia -k császárhoz érkező küldöttségeit, kihallgatta őket, megvizsgálta ügyüket, és a személyén is múlott, hogy nyertek-e ezek a császár elé bebocsáttatást. (Lib., ep. 113; 384; 1499).
A panaszos ügyek, kérelmek kivizsgálása során az ügynökei: az a gentes in rebus által a tartományokból begyűjtött információkra is támaszkodott. Ö állította ki, ill. hagyta jóvá az úti-engedélyeket (euectio) a cursus publicus használatára. Bár katonai alakulatok is voltak a felügyeletére bízva, s végső soron ő felelt a császár személyes biztonságáért, a hadjáratokban nem vett részt: a scholae palatinae parancsnoka ilyenkor a császár volt, s valószínűleg az agentes in rebus is a császár közvetlen környezetébe tartoztak Cod. Theod. 6, 27, 7).
Az ő feladata ilyenkor mivel a fegyvergyárak felügyelete is hozzátartozott - a birodalom keleti feléből 15-ről. Nyugaton 20-ró1 van tudomásunk, vn. Not. dign. or. 11, 18 skk., occ. 9, 16 skk - a hadianyag-utánpótlás megszervezése és biztosítása volt.
A magister officiorum hatalma és befolyása a 4-5. sz. folyamán folyamatosan növekedett. A 4. század derekától, császári felhatalmazással senatorok ellen folyó büntetőeljárásokban is bíráskodott. A század végétől a senator-ok már polgári peres ügyekben is igénybe vehették.
Az 5. sz.-ban már egyházpolitikai kérdésekben is döntéseket hozott. A birodalom keleti felében az 5. sz. elejétől az un. laterculum minus vezetése (a dux-ok alá tartozó tiszti posztok nyilvántartása) s így a kinevezések ellenőrzése visszakerült az általa ellenőrzött scrinium memoriae-be, a század közeptől pedig már a teljes határvédelem: a csapatok (limitanei) és a táborok állapotának ellenőrzése és a határtartományokban illetékes katonai parancsnokok (dux) felügyelete is hozzákerült (nov. Theod. II, 24).
A magister officiorum-nak saját irodája, officiuma is volt. A személyzetét az agentes in rebus adták. Posztja a 4. században - miként azt az előléptetések mutatják - a praefectus praetorio mögött rangban a második volt.
Az 5. században a magister officiorum-kat már nem léptették tovább: hivataluk a birodalmi karrier csúcsát jelentette. Hatalma növekedésének folyamata a rangjában is tükröződik: II. Valentinianus idejében még vir spectabilis volt, rövidesen azonban már illustris, Iustinianus alatt pedig az újonnan létrehozott legmagasabb rangcsoportba, a gioriosi-ba tartozott.