A lovagokat a legkorábbi időkben a censorok választották azok közül, akik elérték 400 000 sestertius vagyoni határt.

A kiválasztottak állami pénzt kaptak arra, hogy lovat vásároljanak maguknak (aes equestre). Ebből alakult ki a köztársaságkorban a lovagrend (ordo equester), amelynek tagjai ”állami ló” adományozásában részesültek (eques Romanus equo publico, equum publicum habens vagy equo publico).

A császárkorban a császár engedélyével lehetett valaki a lovagrend tagja (equo publico donatus ab imperatore, equo publico honoratus ab imperatore, equo publico exornatus ab imperatore).

A lovagrendbe való felvétel pl. a hadsereg centuriói egy részének, illetve a városi tanácstagoknak a számára volt lehetséges.

Augustustól kezdve emelkedett új jelentőségre a lovagrend és alakult ki a rendben való emelkedést lehetővé tevő hivatali tisztségek rendje.


A lovagoknak három ún. militia euqestrisen kellett végigmenniük:

1. praefectus fabrum, praefectus cohortis (gyalogos-segédcsapat parancsnoka)
2. tribunus militum, tribunus legionis angusticlavius (legio keskeny bíborsávot viselő katonai tribunusa)
3. praefectus equitum, praefectus alae (lovas-segédcsapat parancsnoka).

Suetonius szerint Claudius ezt a rendet megpróbálta megváltoztatni: equestres militias ita ordinavit, ut post cohortem alam, post alam tribunatum daret (Suetonius: Claudius 25).

Hadrianustól kezdve a hadseregben szolgáló lovagok már hivatásos tisztek voltak. Az ő uralkodása alatt váltak a lovagok a római birodalom gazdasági élete csúcspozícióinak betöltőivé (procurator), akik között 4 fizetési osztályt állapítottak meg (60 000, 100 000, 200 000 és 300 000 sestertius fizetésben részesülő ún. sexagenarii, centenarii, ducenarii, trecenarii).

A birodalmi szintű közigazgatásban is részt kaptak: praefectus annonae (Róma gabonaellátásának felelőse), praefectus Aegypti (a gabonaszállítás szempontjából kulcsfontosságú császári provincia, Egyiptom helytartója), valamint a Róma városi testőrség parancsnoka (praefectus praetorio).

Szintén lovagrendiek számára fenntartott beosztás volt Róma városában az éjjeliőrség parancsnokának (praefectus vigilum), az élelemellátás felelősének (praefectus annonae), valamint a flották parancsnokának (praefectus classis) tisztsége. Beosztástól, fizetési kategóriától függően különböző hivatalos rendi címük, megszólításuk vir egregius, vir eminentissimus, vir perfectissimus volt.

Septimius Severustól kezdődően, Gallienus uralkodásától pedig alapvetően lovagok már mint hivatásos tisztek vették át a hadsereg parancsnoki tisztségeit, felváltva a pusztán karrier okokból a hadseregben rövid ideig, kötelező módon szolgáló senatorokat.

Constantinustól kezdve a lovagrendi és a senatori cursus honorum közötti különbségek megszűntek, és már csak egyetlen, mindkét rend számára közös hivatali ranglétra létezett.