A római vagy latin jogú városok. municipium-ok és főleg colonia-k legmagasabb rangú magistratus-a, a polgármester.

Évente kettőt választottak (annualitas collegialitas elve), együttes nevük duouiri iure dicundo volt. A kollégák hatalma (potestas) egyenlő, jogköre azonos volt. Funkciójuk alapvetően három területből tevődött össze: ők voltak a közösségi intézmények legfőbb irányítói, ezek ellenőrei és a polgárság képviselői más közösségek, ill. hatóságok irányában, sőt, a város sorsát meghatározó istenek előtt is.
Helyi léptékekben a Róma városi consul-okat mintázták. Legfontosabb feladatuk: a választások előkészítése, a választói gyűlések egybehívása és levezetése; a népgyűlés egybehívása és levezetése; a városi tanács, az ordo decurionum egybehívása és üléseinek levezetése; az alacsonyabb hatáskörrel rendelkező kollégák, magistri minores hivatali tevékenységének felügyelete volt. Ők vezették le a város papi méltóságok: a pontifex-ek, augur-ok, sacerdos-ok megválasztását, és felügyeltek arra is, hogy ezek az áldozatok bemutatásával és a vallási ünnepek megrendezésével kapcsolatos teendőiket az előírásoknak megfelelően lássák el.

Teljes hivatalos címükben is kifejezést nyert, hogy ők voltak a városi igazságszolgáltatás letéteményesei. Ezen jogkörük a város összes lakójára: a polgárokra, és a város területén élő valamennyi incola-ra és peregrini-re egyaránt kiterjedt. Igazságszolgáltatási hatáskörükbe a magánszemélyek közötti peres ügyek tartoztak, alsó fokon, azaz egy bizonyos, általában legfeljebb 15000 sestertiusig terjedő értékhatárig. Az ennél nagyobb horderejű ügyek Itáliában a praetor-ok, a tartományokban a helytartók illetékességébe tartoztak.

Az itáliai városok bizonyos korlátozásokkal a Kr. u. 2. századig büntetőügyekben is illetékesek voltak.