A curia szóból. Kettős jelentésű szó: jelöli a városi tanácsot és összefoglalóan a tanácsnak a tagjait, ill. ezek leszármazottait a késő antikvitásban.

Jogi szempontból a társadalom privilegizált csoportjai, összefoglaló nevükön a honestiores közé tartoztak, akiket a büntetőjog enyhébben kezelt, mint a társadalom másik pólusát képező, alacsony rangú humiliores-t.
A honestiores-nek a senator-okat és lovagokat követő alsó rétegébe tartoztak, ám a büntetőjog - ugyanazért a tettért eltérő büntetési tételeket (általában a teherbíró képességnek megfelelően különböző nagyságú pénzösszegeket) szabva - a curialis-okon belül is megkülönböztetéseket tett (sacerdotales, decemprimi/principales, közönséges curiales, vö. Cod. Theod. 16, 5. 54), ami mutatja ennek a rétegnek az erős társadalmi differenciáltságát.

A curiales már nem autonóm városokat kormányoztak, ugyanakkor a hatalmuk lefelé, a város széles alsó rétegei felé nagy volt. A plebs védelmére, az állam által kinevezett defensor civitatis (gör. syndikos) a curiales tevékenységét is ellenőrizte, romló helyzetüket mutatja azonban, hogy néhány évtized múlva már maguk is a - védelmére szorultak.
Hasonlóképp a korai császárkor városi tanácsához, a curiales-nak is megvolt a maga belső tagolódása, azonban a tanácson belüli rangsort már nem kizárólagosan a városi magistratus-ok adták, hanem minden - városi és tartományi - funkció, amit ez a réteg betöltött, így a városi és a tartományi szintű papi méltóságok is.
A tanács élen az elnöke, a curator rei publicae (gör. logistés) állt, őt követték a sacerdotales provinciae és a flaminines perpetui, majd - a nyugati tartományokban - a duumviralicii, aedilicii, quaestoricii, - augures, pontifices (az egyetlen, ebből a korból fennmaradt album decurionum-ot az afrikai Thamugadiból, CIL VIII 2403=17903).

A görög városokban a funkciók elnevezése és hatásköre a hagyományoknak megfelelően ebben a korban is nagy változatosságot mutat. Más, helyben választott vagy az állami hatóságok által kinevezett városi tisztségviselők is felbukkannak a forrásokban - pl. a praepositi pagi, a város vidéki kerületeinek elöljárói vagy a nagyobb városokban a gabonaraktárak főnökei, a praepositi horreorum vagy az adóbegyűjtést végző susceptores és exactores, ezek viszonyát a -hez azonban pontosan nem ismerjük.
A curiales-en belül volt egy viszonylag zárt kisebb, csoport, a közönséges tanácstagoknál előkelőbbnek számító principales Afrikában decemprimi, Alexandriában primates. Őket a tanács több évre azok közül választotta, akik bizonyos tisztségeket előzetesen már sorra egymás után betöltöttek.

A késő antikvitás állama más rétegekhez hasonlóan a curiales-t is igyekezett lakóhelyéhez és hivatásához kötni, mert ebben látott garanciát a városok működőképességének megőrzésére. A császári kormányzatot alapvetően két dolog érdekelte. Hajtsák be maradéktalanul a város polgáraira kivetett adót ezért a curiales-t mint a város legteherbíróbb rétegét anyagilag is felelőssé tette oly módon, hogy a hiányzó mennyiséget saját vagyonukból nekik kellett pótolniuk, és hogy az állami igazgatás alsó fokaként funkcionáló város adminisztrációjához a megfelelő személyi állomány rendelkezésre álljon - ezért a városi tisztségviselést is igyekezett örökletessé tenni.
A - anyagi terhei és egyéb, törvény által előírt kötelezettségei nőttek. Főleg a patrocinium terjedése járt súlyos következményekkel, mert kivonta a parasztságot az állami adók alól, ugyanakkor a városra kirótt összadó mennyiség nem változott. Szociális helyzetük, a többségé legalábbis romlott. Privilegizáltságukkal ellentétben, vagyoni helyzetük alapján a curiales semmiképpen sem sorolhatók a társadalom felső rétegébe, sőt, egy részüknek a középrétegekbe való tartozása is megkérdőjelezhető. Mindazonáltal nem igazak az elnyomorodásukra vonatkozó, főleg a korábbi munkában felbukkanó kijelentések: számos curialis fiát találjuk középszintű vagy még magasabb állami beosztásban és vezető egyházi tisztségben, a társadalmi felemelkedésüknek tehát, főleg ha képzettek voltak, nem voltak rosszak az esélyei.