A Tiberis partjának és medrének gondnoka. Augustus a Kr. u. 5-ben bekövetkező nagy árvíz után, átmeneti intézkedésként hozta létre a Curatores riparum et alvei Tiberis hivatalát, valószínűleg azért, mert bebizonyosodott, hogy a néhány évvel korábban végrehajtott mederkotrás és folyamszélesítés önmagában nem elegendő a rendszeresen visszatérő árvizek megakadályozására. Alkalmi intézményből állandóvá Tiberius alatt, egy újabb, Kr. u. 15-ben bekövetkező nagy árvíz következtében vált. Öttagú, a senatus tagjaiból eredetileg sorsolt, Claudiustól kezdve a császár által kinevezett testület volt, élén egy consularis-szal, a további négy tag, a segítők, adiutores praetor-i rangúak voltak.

A kinevezési eljárás megváltozása a senatus-i felügyelet megszűntét és a -nak a császár hatáskörébe való átkerülését is jelentette, ami más curator-i posztok esetében is bekövetkezett. Hatáskörükbe a folyammeder karbantartása és a két part terminatio-ja: a folyamágy kijelölése, a part kikövezése, gáttal való megerősítése stb. tartozott, s nemcsak a Tiberisnek a városon keresztülfolyó szakaszán, hanem egészen a torkolatig.
Valamikor Nerva vagy Traianus alatt átszervezték a hivatalukat: ettől kezdve az egyébként a Tiberisbe torkolló szennyvízcsatornák is a felügyeletük alá kerültek, s nevük curatores riparum et alvei Tiberis et cloacarum lett. A folyó nem rendeltetésszerű használata, a rongálások, a part illegális beépítése esetén bíráskodási jogkörük volt. Utóduk a késő antikvitásban egyszemélyben a - comes riparum et alvei Tiberis et cloacarum volt.