Olyan tisztségviselő, aki valamilyen cura-val van megbízva.

A késői köztársaságra a magistratus-ok egész Itáliára kiterjedő feladatai oly mértékben megnövekedtek, hogy a hatáskörükbe tartozó egyes részkompetenciák (cura-k) megoldására kisegítő erőket, curatorokat kellett igénybe venniük. Főleg a rendkívül összetett censor-i méltóság esetében volt ez így, amelynek működtetése Sulla diktaturajától kezdve több évtizeden át szünetelt. Ezeknek a curator-i megbízatásoknak egy része a köztársaság utolsó évtizedeiben már maga is magistratus-i jelleget öltött: évente a népgyűlésen megválasztott, collegialis intézmény lett (curator viarum).
Másokat szükség esetén hoztak létre, s egyszemélyi megbízatások voltak (pl. Agrippa aedilis-i tisztségének letelte után Kr. e. 32-től örökös, perpetuus curator-ként folytatta Róma középületei helyreállításának nagyszabású munkálatait).

Az új szakasz a curator-i intézmények történetében a principatus időszakában, a Kr. e. 23-22. évi nagy éhínség idején, Tiberius, majd Augustus rendkívüli megbízatásként kapott cura annonae jével kezdődött, melynek során a princeps senatus-i felhatalmazással (vö. CIL VI 1460: - frumenti ex s(enatus) c(onsulto)) a gabonaosztás feladatát (cura frumenti populo diuidundi: Suet Aug. 37) két, évente választott, praetori rangú, praefectus frumenti dandi irányítására bízta. Ezzel a frumentatio végérvényesen kivált az aedilis-i hatáskörből, és önálló, állandó intézménnyé lett.
Hasonlóképp Augustus kezdeményezésére, de senatus-i jóváhagyással jöttek létre a censor-i kompetenciákból a ,curator aquarum, a , curator riparum et aluei Tiberis, a a curator operum locorumque publicorum, a - curator uiarum extra urbem Romam stb. tisztségei.

Az első princeps példáját követve a későbbi császárok is hoztak létre curator-i posztokat. A curator-i tisztségek senatusi jóváhagyással jöttek létre és a senatus illetékességébe tartoztak, működésük költségeit az , aerarium Saturni-ból fedezték. Magistratus-i jellegűek voltak: betöltésük (senatusi) választás útján történt, eleget tettek a collegialitas, az annualitas követelményének, a választásnál kerülték a tisztségek halmozását, meghatározott helyük volt a karrierben, a cursus honorum-ban.
Claudius-szal kezdődött a császárok beavatkozása a senatusnak a curator-i ügyekben meglévő kompetenciájába, s a folyamat a 2. századra ért véget, a curator-i posztok fokozatos császári igazgatásba kerülésével. Egyesek a 3. század válságos éveiben megszűntek, mások, a kompetenciájuk és nevük némi módosításával a késő antikvitásban is továbbéltek.