Gyakran ordo augustalium vagy seviri augustales.

A császárkultusz tisztségviselői a római municipiumokban és coloniakban. Feladatuk a Genius Augusti, a Numen Augusti, a Lares Augusti, azaz a császár személyét védő személytelen istenségek kultuszának ápolása. A birodalom nyugati tartományaiban fordulnak elő, szinte kizárólag csak feliratokról ismerjük őket, ezért szervezetükkel kapcsolatban eltérőek a vélekedések.
A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy az augustales a városi tanácshoz hasonlóan egy nagyobb, rögzített létszámú testületet, egy rendet alkottak, ez jelenik meg a feliratokon a gyakori ordo Augustalium megfogalmazásban, az egy évre választott tisztségviselőiket pedig - akik egyébként létszámban ugyanannyian, azaz hatan voltak, mint a városi magistratus-ok - összefoglalóan seviri (néha magistri) Augustalesnek nevezték.

Nem kizárt, hogy a hat elöljáró funkciója differenciált volt, ez sejthető a ritkán felbukkanó quaestores, curatores, quinquennales titulusokból, melyek szintén a városi önkormányzat intézményeivel való szoros párhuzamot jelzik. A feliratokon az ordo augustalium nagyon gyakran a városi tanáccsal, az - ordo decurionum-mal együtt szerepel, mégpedig mindig szigorúan a második helyen. A testület tagjai között - bár ez nem minden városra érvényes - sok volt a felszabadított rabszolga. A sevir-ekről ugyanez ez már kevésbé állítható.
Az augustales a városi társadalom municipális arisztokrácia alatt álló második rendjét alkották. A közéjük tartozókat nem annyira vagyona, hanem a személyüket övező megbecsülés különítette el az első rend tagjaitól. A felszabadított újgazdagok, bármilyen nagy vagyonnal rendelkeztek, aius honorum, a hivatalviselés jogának hiánya miatt nem kerülhettek be adecurio-k közé.

Az augustales soraiba való tartozás közszereplési lehetőséget, a császárkultusz papjának megtisztelő funkciója megbecsülést biztosított számukra, s ugyanakkor a város is jól járt ezeknek az embereknek a közösségi feladatokba való bevonásával, mert ezek az adományok terén nagy anyagi áldozatokra is képesek voltak, csakhogy származásuk szégyenfoltját eltüntessék, s ha maguk számára nem is, szabadon született fiaik számára elérhessék, hogy bekerüljenek a mu-nicipális elitbe.