a rhetorica vagyis a szónoklás művészetének tanítója.

Rómában a Kr. e. 2. sz. második felétől tevékenykedtek görög mintára, de nyilván figyelembe vettek egyfajta római hagyományt is, amely már a korábbi latin irodalomban is érzékelhető, pl. Cato beszédei töredékeiben. Ezeket a mestereket nevezték rhetores Latini-nek. Az első ránk maradt latin nyelvű rhetoricai munka a Rhetorica ad Herennium, amelyhez igen közel áll a cicerói De inventione.

A rhétor valójában a felsőfokú oktatást látta el. amelynek kézikönyveként fogható fel Quintilianus Institutiones oratoriae-ja. A középfokú oktatást ellátó grammaticus-ok azonban időnként a rhetoricai oktatás teendőit is ellátták, mint pl. a Kr. u. 2. sz. elején Florus a hispaniai Tarracóban, aki megírta a csak töredékesen ránk maradt dialogus, a Vergilius orator an poeta. Tacitust főleg a politika és a szónoki művészet lehetséges összefüggései érdekelték, vö. Dialogus de oratoribus.