(„Latin ünnepi beszédek”, lat., apanégürikosz "ünnepi vagy díszbeszéd" Kr. e. IV. századtól létező műfaj nyomán)

12 latin nyelvű beszéd ókori gyűjteménye, amelyeket különböző alkalmakkor, különböző császárok tiszteletére, Traianustól I. Theodosiusig terjedően írtak (az első ünnepi beszéd szerzője ifjabb Plinius [Panegyricus Plinii Secundi Traiano Augusto], az utolsóé Pacatus [Panegyricus Pacati Drepani dictus Theodosio] volt).

A gyűjteményen belül elkülönül hét ünnepi beszéd, amelyeket 289-311 között Galliában tartottak. A panegyricusok szerzői részben ismertek (pl. Mamertinus, Nazarius, Pacatus, Plinius), részben ismeretlenek (így pl. a Constantiusról 297-ben Treviriben írt VIII. sz. panegyricus szerzője).

A XV-XVIII. században számos kiadást értek meg, és az udvari beszédek mintáiként szolgáltak.