(gör., „kivonat”, lat. epitoma)

Hosszabb prózai művek lerövidítésével („kivonatolásával” ) keletkezett irodalmi műfaj. Célja a gyors, de megbízható információszerzésre szolgáló, lényegesen lerövidített pl. történeti vagy egyéb tudományos jellegű munkák létrehozása volt.

A római történetírók közül pl. Livius és Cassius Dio történetírása kivonatok formájában is ismert, sok mű pedig csak ilyen formában maradt az utókorra. A késő római korban kedvelt műfaj volt, főleg a császári testőrségben szolgáló germán tisztek körében, akik ilyen „zsebkönyvekben” nézhettek gyorsan utána a római történelem jeles eseményeinek és kiemelkedő alakjainak.

A IV század végének híres történetírója és epitomatora S. Aurelius Victor volt, akinek fennmaradt Augustus császártól I. Theodosius haláláig terjedő rövid császári életrajzgyűjteménye (Epitome de Caesaribus, teljes címe: Libellus de vita et moribus imperatorum breviatus ex libris S. Aurelii Victoris), amely különböző forrásokból meglehetősen igénytelenül összeollózott fércmű.