A szabad művészetek/tudományok, amelyek az ókori Rómában a felső szintű oktatás lényegét adták.

Azokat a szakterületeket fogták át, amelyeket egy szabad embernek ismernie illett. Előzményét a görög enkyklios paideia-ban (átfogó tudás/műveltség) találjuk meg. Az artes liberales kánonja a Kr. e. 1. sz.-ban még nem alakult ki, van, akinél négy, másnál tizenegy discipli-nával találkozunk (vö. Varro, Cicero, Vitruvius). Határozott körvonalazásuk csak a filozófus Senecánál tűnik fel, s ettől kezdve számolhatunk a hét szabad művészettel, amelyhez a következők tartoznak: grammatica, dialectica, rhetorica, arithmetica, geometria, astronomia, musica.

A Kr. u.-i 5. sz.-ban munkálkodó Martianus Capella enciklopedikus munkájának nagy szerepe volt abban, hogy ez a felosztás a középkorban igen elterjedt, amennyiben a Karoling-időkben az előbbi három elemből kialakult az ún. trivium, az utóbbi négyből pedig a quadrivium.