útleírás, útikönyv. Nem azonos a mai útikönyvekkel.

A római birodalom útjait ábrázolták rajta, jelölve az elágazásokat, az útvonalat keresztező folyókat, az út menti városokat, az egymás melletti városok közötti távolságot római mérföldben (m. p.), valamint az állami posta, a cursus publicus útvonala mentén elhelyezkedő fogatváltó- ( mutatio) és pihenőhelyeket (mansio). Nem térkép volt, bár a mai autótérképhez hasonló funkciót töltött be, az utakat ugyanis nem léptékarányosan, síkra vetítve, hanem az íróanyagul szolgáló papirusztekercs hosszában, nagyjából párhuzamosan egymás mellé fektetve ábrázolták.
Az itinerarium-ok az egész birodalomról készültek. Civilek, főleg kereskedők, valamint a késő antikvitás zarándokai és katonák egyaránt használták. Legfontosabb ránk maradt itinerarium-ok: az Itinerarium provinciarum Antonini Aug usti Caracalla idejéből származik, 300 táján átdolgozták.

A Tabula Peutingeriana egy 2/3. században készölt és a késő antikvitásban, talán a 4. században átdolgozott itinerarium másolata. Nevét Konrad Peutinger augsburgi tanácsosról kapta, aki 1508-ban szerezte meg. Ma egy 6.82 m hosszú, 34 cm széles darab van meg belőle.

A Geografus Ravennas, más néven Anonymus Rauennas itinerarium-a a 7/8. századból származik, de az előbbihez hasonló ábrázolásra vezethető vissza. Keresztény zarándokok számára készült 333-ban az - Hierosolymitanum sive Burdigalense, amely a Burdigalából (Bordeaux) Jeruzsálembe, és onnan vissza, Rómán át Mediolanumba vezető utat írja le.