logo

XV Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Album decurionum

A városi tanács, azordo decurionum névjegyzéke.



A minden ötödik évben választott, városi censor-i teendőket is ellátó polgármesterek, a , duouiri i(ure) d(icundo) quinquennales állították össze. A névjegyzék-összeállítás eljárásának a neve lectio ordinis, némely városban lectio senatus volt. Mivel a tanácstagság a Róma városi - senatus-i tagságához hasonlóan elvileg élethossziglanra szólt, és csak ritkán került sor arra, hogy valakit méltatlan viselkedése miatt a testületből kizárjanak, a lectio rendszerint az előző öt év során bekövetkező elhalálozások miatt megüresedő tagságok betöltését jelentette.

A jegyzék nyilvános helyen kifüggesztve állt. Annak ellenére, hogy nagyszámú, municipium-ban, colonia-ban, sőt, még az önkormányzatiság alacsonyabb fokán álló közösségekben is működésük során rendszeresen termelődtek ezek a dokumentumok, mindösszesen két -t ismerünk eddig a római birodalom egész területéről: egy Kr. u. 223-ra datált és épségben fennmaradt album decurionum-t az itáliai Canusiumból (ma Canossa, CIL IX 338), és egy Kr. u. 4. század derekára datálható töredéket az afrikai Thamugadiból (ma Timgad, CIL VIII 2403=17903).

Az album decurionum-ba a tanácstagok a municipális alkotmányban meghatározott módon, szigorú rangsorban nyertek bejegyzést. Kinek-kinek a rangját a cursus honorum-a során betöltött tisztségek legmagasabbika határozta meg. Ennek megfelelően a canusiumi ordoban a következő rangcsoportok voltak: quinquennalicii, duumuira licit, aedilicii, quaestoricii. A rangsor végén a municipális magistratus-t nem viselt közönséges decurio-k, a pedani. Ez utóbbiak létszámkitöltés végett akkor kerültek be az ordoba, ha a városban nem volt elég leköszönt, tanácstagságra váró magistratus. Egyes, a város számára különösen fontos személyiségeket, bár előzetesen nem töltöttek be magistratus-t, felvételükkor kitüntetésképpen nem az alacsonyabb rangú pedani kategóriájába, hanem valamelyik magasabb rangcsoportba sorolták be, ám következetesen elkülönítették őket a ténylegesen tisztséget viselőktől, mert azok a rangsorban mindig megelőzték őket.
Az ilyen, nem szokványos módon felvételt nyert decurio-k titulusa az allecti inter quinquennalicios, allecti inter duumviralicios, allecti inter aedilicios stb. azaz a „quinquennalis-i, duumvir-i .stb. rangúak közé felvettek” volt. Tha-mugadi ordo-jának a hierarchiája némiképp eltért az 1-3. század folyamán a nyugati tartományokban valószínűleg tipikusnak tekinthető canusiumitól: itt az ordo élén olyan személyek álltak, akiknek a rangját az éves városi tisztségeknél magasabb, tartományi vagy császári funkciók adták, sacerdotes provinciae, curatores rei publicae, és a municipális ma-gistratus-ok, a duumvir-ek és az aedilis-ek közé besorolva a municipális papi méltóságok: flamines perpetui, pontifices, augures is helyet kaptak.

A szakrális funkcióknak az afrikai municipális karrierekben játszott hangsúlyosabb szerepét az itteni tartományokban előkerült feliratos anyag megerősíti. A canusiumi ordo létszáma kereken 100 fő volt. A tényleges tanácstagokon felül az itteni Album decurionum-ba a város senator-i és lovagrendű patronus-ainak nevét is feljegyezték, vö. patroni c(larissimi) v(iri), patroni v(iri) e(gregii), hasonlóképp a praetextati nevét, azaz a decurio-k nagykorú, de még a tisztségviselés törvényesen előírt alsó korhatárát, a 25. életévet el nem érő fiaiét. Az utóbbiak, hogy tanulják apáik „mesterségét", látogathatták a tanács üléseit, de véleménynyilvánítási és szavazati joguk természetesen nem volt.

Nem voltak az ordo tagjai, és a canusiumi Album decurionum-ban nem is szerepelnek a tanácstagság vagy valamelyik municipális tisztség hatalmi jelvényeivel, ill. az ezekkel járó megtiszteltetésekkel kitüntetett személyek, az ornati ornamentis decurionalibus vagy duumviralibus stb. Mivel azonban feliratokról tudjuk, hogy a városi tanács kitüntetésképpen néha véleménynyilvánítási vagy szavazati jogot (sententiam dicere, ius suffragii) is adományozhatott egyesek részére, továbbá a Digesta és a Codex Iustinianus egyes helyei az így kitüntetettek közötti rangsort is megadják, nem zárható ki esetenként ezek album decurionum-ba való feljegyzése sem.


.-