Terra sigillata, latinul: pecsételt föld: negatív formából készített, az égetés eredményeképp általában hús-vörös felületet mutató edényfajta a római császárkorból.

Az elnevezés modern, a római korban gyakran ”vasa Arretina”-nak nevezték, mert a legszebb darabokat Augustus korában a mai Arezzo helyén állott Arretium városában készítették. Jelentős kora császárkori műhelyek dolgoztak a Pó-vidéken, majd pedig a gyártás fő központjai Galliában és Germaniában alakultak ki.

A Terra sigillata-gyártás az európai provinciákban 3. század második felében kezdett lehanyatlani. Észak-afrikai műhelyekben ugyanakkor az 1. századtól egészen az 5. századig folyamatosan gyártottak ilyen edényeket. Utánzatok birodalom szerte, így Pannóniában is készültek.