logo

VIII December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

collegium illicitum

nem engedélyezett vagy tiltott collegium.



1. Jelenthetett hivatalos engedély nélkül működő - egyébként tiltott tevékenységet nem folytató collegium illicitum-ot. Ha kiderült a szabálytalanság, az egyesületet hatósági eszközökkel felszámolták.

2. Többnyire többes számban, collegia illicita formában az államilag veszélyesnek ítélt tevékenységet folytató, épp ezért tiltott collegium illicitum-ok gyűjtőneve volt. Ez alapvetően két tevékenységfajtát jelentett: a politizálást és az idegen kultuszok ápolását. Tilalmai érvényesítése céljából a római állam két alkalommal is látványosan beavatkozott a collegium illicitum-ok életébe, és korlátozta az egyébként már a Tizenkét táblás törvényekben is kinyilvánított egyesülési szabadságot.
Először, a Kr. e. 186-ban hozott senatus consultum a bacchanalia-k betiltásával még csak a collegium illicitumok egyik fajtáját, nevezetesen a Bacchus isten tiszteletére szerveződő egyesüléseket számolta fel, a Kr. e. 64-ben, tehát a pártharcok és szociális feszültségek kiéleződésének időszakában hozott senatus consultum már valamennyi collegium illicitum működését hatályon kívül helyezte.
A lépés hátterében a kifejezetten a politikára szakosodó, pl. egy-egy politikus párthíveit egyesítő, új típusú collegium illicitum-ok elszaporodása és a régi Róma városi collegium illicitum-ok politizálódása, ellenőrizhetetlenné válása állt. A tilalmat Kr. e. 58-ban P. Clodius Pulcher néptribunus tribunus plebis) törvénye számolta fel, mégpedig úgy, hogy nem csak a régi collegium illicitum-ok működését helyezte vissza hatályba, hanem újak alapítását is engedélyezte lex Clodia de collegiis restituendis novisque instituendis).

A császárkorban a tilalmak ugyan megmaradtak, a plebs depolitizálása, egyesületei működésének kiterjedt szabályozása és az ellenőrzés hatékonyabb eszközeinek megteremtése következtében azonban nem kellett a drasztikus tiltások eszközéhez folyamodni. Mindazonáltal a birodalom „megbízhatóbb", római mintákat követő nyugati felében sokkal zökkenőmenteseb-ben létesülhettek collegium illicitum collegium illicitum-ok, mint a keletiben, melynek városi kultúrája saját gyökerekből táplálkozott, s éppen ezért a szeparatizmusnak is szilárdabbak voltak az alapjai, ráadásul itt a szociális és vallási feszültségek is nagyobbak voltak. Keleten a császárok változatlanul nem szívesen engedélyezték a collegium illicitum ok alapítását, mert azok gyorsan politikai szövetséggé válhattak (vö. Plin ep. 10,33(42), ill. 34(43): qui in idem contracti fuerint, hetaeriae que brevi fient).
Az „idegen babonaságokkal" szemben viszont fokozatosan enyhült a bizalmatlanság: egyre több idegen isten (pl. Magna Mater, Isis stb.) kultusza vált elfogadottá, a 2-3 század fordulóján bekövetkező. birodalmon belüli nagy népmozgás pedig, a nyugati provinciákban megjelenő keletiekkel együtt kultuszaik sokaságának elterjedését is visszafordíthatatlanná tette. A vallási collegium illicitumokkal kapcsolatos feladatot a hatóságok számára a továbbiakban már nem a vallásos tartalom ellen irányuló tilalmak betartatása, hanem a legálisan működő kultuszközösségek mögé húzódó, tiltott tevékenységek kiszűrése jelentette.

Új, korábban az állandó hadsereg hiánya miatt még nem létező gondot okoztak a császárkorban a katonaság körében széles körben jelentkező egyletalapítási törekvések. Az aktív katonai szolgálatban lévők számára szigorúan tilos volt az egyesülés, a tisztek, altisztek számára azonban a táboron belül az 1-2. század folyamán ezt fokozatosan engedélyezték.


.-