Katonai kitüntetések, másképpen praemia. Kiemelkedő bátorságért kapták egyes katonák vagy egyes alakulatok.

A köztársaság időszakában a hadvezér adományozta vagy a győztes csatát követő ünnepélyes hadsereggyűlésen vagy még inkább a triumphus alkalmából.

A császárkorban a kitüntetésosztás joga, mint legfőbb hadvezért, a császárt illette meg, ezért a dona militaria-t az ő nevében adták. Egyének és katonai alakulatok egyaránt kaphattak kitüntetést. Az utóbbi a csapatok neve mellé illesztett kitüntető jelzők alapján a feliratokból is kiolvasható (ala torquata, armillata, legio pia fidelis). A kitüntetett személyek felirataikon ugyancsak említést tettek kitüntetéseikről (donis donatus ...).

A császárkorban a kitüntetések között különbségek alakultak ki, és a tettek mellett a rangok is befolyásolták, ki milyen dona militaria-ban részesülhetett. Az armillae, a phalerae és a torques alacsonyabbaknak számítottak (dona minora), és főleg közlegényeknek (gregalis), immunes-nek és altiszteknek (principalis) adományozták őket. A továbbszolgálók, evocati már nagyobb eséllyel ezek után egy corona-t is kaphattak.
A centurio-k kitüntetései a Flaviusok korától kezdve mutatnak szabályszerűségeket: náluk is figyelembe vették a különböző centurio beosztások közötti rangbeli különbségeket: míg egy auxiliaris centurio alapvetően a három kisebb kitüntetést kapta, a legio-k első cohors-ának centurio-i ezek mellé egy corona-t és egy hasta pura-t is kaphattak.

A corona, a hasta pura és a uexillum magasabb kitüntetéseknek számítottak, és a lovagrendű, valamint a senatori rendű tisztek rendes kitüntetései voltak. Ezek mindegyikéből a rangtól függően meghatározott számban lehetett szerezni. Eltérően azonban a legénységi állománytól, meghatározott „alapkitüntetések", melyek már egy-egy hadjáratban való puszta részvételért is jártak, minden kitüntetési kategóriában voltak, így a valódi érdemeket az ezeken felül adott dona militaria-val honorálták.
Egy lovagrendű tiszt minden különösebb érdem nélkül kaphatott a három magasabb dona militaria-ból egyet-egyet, pl. a katonai tribunus-ok és praefectusok többnyire összesen egy corona-t, egy hasta pura-t és egy vexillum-ot kaptak, ezzel szemben egy consularis rangú legatus Augusti pro praetore 4 corona-t és 3 hasta pura-t és uexillum-ot várhatott el, ám ha kiemelkedő katonai érdemei voltak, mindegyikből négyet szerezhetett.

A dona militaria a 3. sz. elejéig követhető nyomon, vagyis hamarabb eltűnnek, mint ahogy a katonák feliratállítása visszaesik, amiből a dona militaria-nak a megszűnésére következtethetünk.