Katonai diploma, a katonai szolgálat teljesítését és a tisztes elbocsátást igazoló okmány, melyet a szolgálat leteltével a segédcsapatokban (ala, cohors), egyes Róma városi elitalakulatoknál (cohortes praetoriae,cohortes urbanae), a flottánál (classis) és a két, ún. „kisejtő"legio-nál, a legio I és a legio II adiutrix-nál szolgáló katonák számára állítottak ki. (A két legiót Nero flottakatonákból állította fel, innen hozták magukkal a diplomához fűződő hagyományt; később ezek Pannoniában: Brigetioban és Aquincumban kaptak állandó táborhelyet).
A diploma militaria alapját egy császári kiáltvány (constitutio) képezte, amelyet az adott évben esedékes elbocsátások alkalmából adtak ki, s amely tartalmazta azokat a kedvezményeket, amelyekben az elbocsátandók részesülnek, megnevezte azokat a csapatokat, ahonnan az elbocsátások történnek, majd név szerint felsorolta a kedvezményben részesülő katonákat. Ennek eredeti példányát Rómában nyilvános helyen őrizték.

Az elbocsátandó katonák erről a császári kiáltványról kaptak személyükre szólóan aktualizált hitelesített másolatot, diploma-t. Ennek szövegében a császár megnevezi azt, hogy kiket, milyen nevű tartományban, kinek a parancsnoksága alatt szolgáló csapatok katonáit, mennyi ideig tartó szolgálat után bocsát el honesta missio-val.
Ezt követően megnevezi az ennek jutalmaként adományozott kedvezményeket: bennszülött,peregrinus jogállású katonák esetében a római polgárjogot, a civitas Romana-t, mind a maguk, mind a gyermekeik és további utódaik számára, esetleg - bár ez nem volt általános - a törvényes házasságot, a conubium-ot élettársukkal, ha már van nekik ilyen, vagy ha még nőtlenek lennének, majdan azzal az asszonnyal, akit az eljövendőben fognak feleségül választani.
Megjelöli a kedvezmények adományozásának dátumát, majd név szerint megnevezi a kedvezményezettet, vagyis a diploma tulajdonosát, megadja a csapata és a parancsnoka nevét, az elbocsátáskor meglévő rangfokozatát, megnevezi - ha van ilyen - élettársát és gyermekeit, végezetül kinyilvánítja, hogy a diploma hitelesített másolat, s megjelöli, hogy a másolat eredetije Rómában hol van elhelyezve. A diploma militare két 13-14x 10-12 cm-es, egyenlő nagyságú bronztáblából állt.

A táblák az egyik hosszanti oldaluk mentén, a sarkoknál lévő lyukak segítségével sodronnyal össze voltak kötve, ezáltal könyvszerűen szétnyithatók, ill. egymásra hajthatók voltak. Mindkét tábla közepén további két lyuk volt (a hosszabbik oldalra merőleges felezővonal mentén, a középponttól . mindkét irányban mintegy 2,5-3 cm-re, egymástól 5-6 cm-es távolságra).
A két belső, egymásra hajtható oldalra (a táblák gerincével párhuzamos sorokban) vésték a diploma teljes szövegét, majd a táblákat összecsukták, a középen lévő s az összehajtással egymásra kerülő két-két lyukon át sodronnyal átfűzték, a sodronyt összekötötték és hitelesítés céljából lepecsételték. Hogy a lezárt szöveg tartalma a pecsét feltörése nélkül is hozzáférhető legyen, az egyik külső oldalon, kisebb betűkkel, sűrűbb írással a belülre írt szöveget megismételték; a másik, külső oldalra a hét hitelesítő tanú nevét vésték.

A veteránprivilégiumok rendszerének megteremtése minden bizonnyal az állandó hadsereget megteremtő Augustushoz fűződik, az ezek dokumentálását jelentő okmányoknak, a diploma militare-nak a bevezetése pedig legkésőbb Claudius uralkodásának idejére datálható. A katonai diplomákat a Corpus inscriptionum Latinarum (CIL) XVI. kötete, az újabban előkerülteket Roxan, M.: Roman Military Diplomas 1954-1977. London, 1978. - Uő.: Roman Military Diplomas 1978-1984. London, 1985. tartalmazza.