Udvari testőrség

I. Constantinus hozta létre a Milvius-hídnál aratott győzelmét követően a Kr. u. 312-ben feloszlatott cohortes praetoriae helyébe.

A testőrség tagjai, a scholarii vagy scholares katonák voltak, de mint milites palatinae a császári udvar személyi állományába tartoztak, és a magister officiorum parancsnoksága alatt álltak (Nőt. dign. or. 11, 4-11; occ. 9, 4-9).
Az intézmények hierarchiájában közvetlenül az agentes in rebus schola-ja fölött foglaltak helyet. Annyi scholae palatinae volt a birodalomban, ahány Augustus éppen volt, sőt, egyes caesar-ok scholae palatinae-jéről is van tudomásunk. Feladatuk az uralkodójuk védelme volt. Mindaddig, amíg a császár a hadjáratokban személyesen is részt vett (Kr. u. 395-ig, I. Theodosius haláláig) a scholae palatinae ide is elkísérték, ilyenkor - mivel a magister offiiciorum az udvarban maradt - maga a császár vette át a parancsnokságot felettük. Mivel egy részüket személyesen is ismerte, gyakran bízott rájuk különféle elintéznivalókat vagy küldetéseket is. Egységeik neve schola volt, az elnevezés eredetét. A Notitia dignitatum szerint a keleti császár scholae palatinae-ja 7, a nyugatié 5 schola-ból állt (az előbbit I. Iustinus császár 11-re emelte, utóda, Iustinianus azonban az eredeti állapotot helyreállította).

Egy-egy schola létszáma nagy valószínűséggel 500 fő lehetett (Procop., anecd. 24, 15, 19). A scholae palatinae lovas alakulatok voltak, schola-ik fegyverzetük alapján különböztek egymástól: scutarii (pajzsosok), scutarii sagittarii (pajzsos íjászok), scutarii clibanarii (pajzsos vértesek) stb.
A schola-k egy-egy senatori rangú tribunus parancsnoksága alatt álltak. Hat rangfokozatuk volt: a senatores, a ducenarii, a centenarii, a biarchi, a circitores és a közönséges lovasok, equites.
A szolgálatra való kiválasztásnál a megfelelő testi adottságok, mindenekelőtt a tetszetős külső és a bátorság érvényesült. Forrásaink egyértelműen jelzik, hogy a scholae palatinae soraiban sok volt a barbár. A katonák megemelt összegű zsoldot kaptak és számos privilégiumot élveztek, ezért sokan szívesen fizettek a scholae palatinae alakulataiba való bekerülésért.

A késői időszakban a szolgálatot a keleti császárságban már pénzért árulták vagy jutalomként adták, a nyugati császárságban pedig örökletes tisztséggé vált. Az 5. század folyamán a hadjáratokban való részvételük megszűntével fokozatosan elveszítették katonai funkciójukat. Udvari díszőrséggé és katonai parádékon felvonultatott, pazarul felszerelt díszalakulatokká váltak.