a császárok lovas testőrsége.

Különleges gonddal, az egész birodalom auxiliáris haderejéből összeválogatott elitalakulat volt. Fennállásának egészét tekintve a meghatározó etnikumok a gárda összetételében a germánok és a pannoniaiak voltak. A csapatot Traianus állította fel a korai principatus germán testőrsége helyébe. Állomáshelyük Rómában, ill. a mindenkori császár közvetlen közelében volt. Szállásuk hosszú ideig a Lateranus közelében lévő, Traianus által építtetett táborban (castra priora) volt, Aurelianus alatt épült fel új táboruk (castra nova).

Funkciója acohortes praetoriae lovasságához hasonló volt. Számuk változott, rendszerint meghaladta az utóbbiakét. Az ábrázolások (Traianus oszlopa, Marcus Aurelius oszlopa, Septimius Severus Forum Romanum-on lévő diadalíve, Constantinus diadalíve) mindig az uralkodó közvetlen közelében mutatják őket. Sorsuk szorosan összekapcsolódott a mindenkori császáréval.

Septimius Severus 193-ban a saját megbízható, 600 fős válogatott pannoniai katonaságával cserélte le az equites singulares Augusti állományát, s ezektől sem éjjel, sem nappal nem vált meg. Utóda Caracalla germánokkal és gótokkal vette körül magát, és oroszlánbőr nyeregtakarójuk után oroszlánoknak nevezte őket (Dio 78, 5). Történetük Maxentiusnak a Milvius hídnál elszenvedett vereségéig tart. Ekkor a győztes I. Constantinus felszámolta az ellenfele mellett hősiesen küzdő equites singulares Augusti-t.