csapat, sereg. Eredetileg az itáliai szövetségesek 500 fős gyalogos egységei voltak, melyeket egy-egy cohors praefectus parancsnoksága alatt a római seregek megsegítésére küldtek.

Marius a két manipulus összevonásából kialakított cohors-ot taktikai egységként a római legio-knál is bevezette. Ettől kezdve, közel négy évszázadon át, Gallienus katonai reformjáig a cohors volt a legio alapvető taktikai egysége (a manipulus-beosztás, mivel a cohors ráépült, megmaradt).
Egy-egy legio 10, egyenként 480 fős cohors-ból állt, parancsnoka pedig a cohors-ot alkotó hat század (centuria) rangidős centurio-ja volt. Valószínűleg már Augustustól, de legkésőbb a Flaviusok korától kezdve a legio első cohors-a a többivel ellentétben már csak öt, ám dupla erejű centuria-ból állt. Ennek parancsnoka a primuspilus, az egész legio legmagasabb rangú centurio-ja volt.

A cohors-ok jelvénye Mariustól kezdve a zászló, a vexillum, Hadrianus reformját követően a sárkány (= sárkányalakot formázó légzsák), a draco volt. A cohors-ok kettesével egy-egy lovagrendű tribunus angusticlavius parancsnoksága alá tartoztak.

A cohors-ok a római hadseregben a legio-s kereteken kívül is léteztek:


A Róma városi elit csapatoknál:
a testőrség, a cohortes praetoriae, a Róma városi rendőrség, vagyis acohortes urbanae és a tűzoltóság, azaz a cohortes vigilum adminisztratív-taktikai egységeként a principatus időszakában.


A segédcsapatoknál:
A birodalom bennszülött lakóiból sorozott segédhaderőnél (auxilia) a gyalogság önálló szervezeti egységeit, csapatait nevezték cohors-oknak. A római hadseregben egyidejűleg többszáz ilyen cohors létezett. Ezek a cohorsok a római polgárokból toborzott legio-khoz hasonlóan a provinciákban voltak elosztva, saját nevük, parancsnokuk, s rendszerint különálló táboruk (castellum) volt, és mint a tartományi haderő részei, a helytartó főparancsnoksága alatt álltak.


A cohors-ok neve két alapelemből állt:
rendszerint a cohors-ot kiállító nép, ritkábban a csapatot felállító császár vagy tiszt nevéből és egy sorszámból, pl. cohors III Brittonum (= tertia; a brittonok harmadik cohorsa), melyeket egyéb, a csapat létszámára, fegyverzetére, a benne szolgálók jogi helyzetére utaló vagy kitüntetésképpen kapott jelzők egészíthettek ki.


Csapáserejüket tekintve a cohors-ok kétfélék: ötszáz vagy ezer fős alakulatok voltak. Az ismert cohors-ok túlnyomó többsége az előbbiek közé tartozott. A megduplázott erejű egységek a Kr. u. 2. századtól váltak számottevőbbé. A csapat létszámára utaló jelző a csapat nevében is megjelenhetett (cohors quingenaria = ötszázas, cohors miliaria vagy ennek gyakori jelölése: cohors 00 = ezres cohors).

Fegyvernemét illetően a cohors gyalogos csapat volt. Ezt a gyalogságot igen gyakran - Britanniában pl. az ott állomásozó cohors-ok több mint 70%-át! - lovassággal erősítették meg. Az ilyen vegyes összetételű alakulat neve cohors equitata volt, s ez kiegészítő jelzőként az egység hivatalos nevében is megjelent (pl. Cohors I Alpinorum equitata, Cohors I Belgarum equitata stb). A pedites (gyalogosok) és equites (lovasok) aránya a cohors-on belül valószínűleg 380:120 és 760:240 lehetett (Pseud. Hygin. 26).
Egy egy cohors homogén voltát a vegyes alakulattal szemben - különösen, ha a két csapat neve egyébként azonos volt - a peditata jelző kitételével is hangsúlyozhatták (pl. a Cohors I Alpinorum equitata és a Cohors I Alpino-rum peditata esete).

Bár ismerünk a legio-k mintájára felszerelt, kifejezetten nehézfegyverzetű cohors-okat is
(pl. cohortes scutatae), többségük könnyű vagy legalábbis az előbbiekhez képest könnyebb fegyverzetű volt (pl. a páncélmellvértnek a Kr. u. 2. századtól általánossá váló használatával az auxiliarisok a könnyebb, sodrony- vagy gyűrűspáncél-inget, a lorica hamata-t viselték).

Több cohors speciális fegyverzettel rendelkezett. Az erre utaló jelzők szintén részét képezhették a csapat nevének (a Cohors I Ulpia sagittariorum és a Cohors I Cretum sagittariorum íjász, a Cohors II Hispanorum scutata Cyrenaica a legiók nagy négyszögletes pajzsával felszerelt csapat volt).
Bár a cohors-okat 212-ig, a Constitutio Antoniniana-ig alapvetően a tartományok polgárjoggal nem rendelkező bennszülött lakosságából (peregrini) sorozták, ismerünk különleges okok miatt római polgárokból toborzott alakulatokat is. Ezek a római polgárok önkéntesei, ill. szabadon születettek cohorsai-nak nevezett alakulatok (cohorsvoluntariorum civium Romanorum; cohorsingenuorum civium Romanorum) némiképp egymástól is különböztek, ugyanis az előbbiekbe felszabadított rabszolgákat is felvehettek.

A civitas Romana-nak a tartománylakókra történő fokozatos kiterjesztésével a római polgárok idővel a bennszülött népnevet viselő cohors-okban is megjelentek (pl. Cohors III Thracum c(ivium) R(omanorum), Cohors I Germa-norum c. R. stb).

A tisztán gyalogosokból álló peditata létszámától függően 6 vagy 10 századra, centuria-ra oszlott (Pseud. Hyg. 28). A equitata részben a lovasság turma beosztása, részben centuria-k szerint tagolódott. Úgy tűnik, a centuria-k száma itt is 6 vagy 10 volt - alacsonyabb, 60-75 fős keretszámmal -, s ehhez járult a lovasság 3, ill. 6 turma-ja.

A cohors élén parancsnokként egy lovagrendű praefectus cohortis, római polgárokból álló egység esetében egy tribunus cohortis állt. A csapat adminisztratív és taktikai irányítását egy közvetlenül mellérendelt. Egy 4 cornicularius-ból, librarius-ból, actarius-ból és beneficia
rius-okból stb. álló stáb officium segítette. A centuria-k élén centurio-k, az esetleges turma-k élén decurio-k álltak.

A cohors zászlaját a vexillarius, a különböző alegységek jelvényeit a signifer-ek, imaginifer-ek, és további vexillarius-ok hordozták. Az akusztikus jeladás a különböző kürtösök: a bucinator, a cornicen és a tubicen feladata volt. A jelszót és a parancsot a tesserarius továbbította.

A cohors-ok a hadsereg hierarchiájában rangban, presztízsben a legiók alatt álltak, s e tekintetben még az auxiliáris lovas alakulatok, az ala-k is megelőzték őket. Ez a legiókhoz képest hosszabb szolgálati időben, az anyagi természetű végkielégítés elmaradásában és a helyette adott római polgárjogban, továbbá az alacsonyabb zsoldban is világosan kifejezésre jutott. Egy cohors-gyalogos zsoldja mintegy harmada volt. Augustus alatt pl. évi 75 HS - egy legiós katona, ill. egy ala-ban szolgáló lovas zsoldjának. Egy cohors-lovas ennek ugyan legalább a dupláját kapta, ám díjazása az előbbiekét neki sem érte el.

Cohors-ai a késő antikvitás hadseregének is voltak. Az 5. századi forrás, a Notitia Dignitatum 105-öt említ. A hadsereg hierarchiájában elfoglalt helyük a korábbi korszakhoz képest nem változott. Kizárólag a legalacsonyabb presztízzsel rendelkező tartományi seregekben (limitanei,ripenses) fordulnak elő, a központi hadseregből (comitatenses) és a testőrségből, sőt, még a bizonyos rangra szert tett dunai ducatus-okból is hiányoznak. Egy-egy cohors keretszáma ebben a korban 300 fő volt (Lydus, de mag. 1,46), ami a lovasság kivonása után érthetőnek tűnik; ezres cohors-ok csak kivételszámban fordulnak elő. Parancsnokuk egy tribunus vagy egy praepositus volt. Az alakulatok többségét még a megelőző korszakban állították fel. Míg ezeket valószínűleg a birodalomlakókból egészítették ki, az újonnan felállított egységek között már barbárokból sorozottak is voltak.