sc. res vagy pecun

iae, jelentése jogi értelemben: zsarolás. Vő. repetundarum crimen: zsarolási perek + quaestio perpetua de pecuniis repetundis. ill. pecuniarum repetundarum. Ilyen eljárást a római hivatali hatalommal való visszaélésért vagy a provincia-kban elkövetett helytartói túlkapásokért indítottak. Ez rendszerint olyan pénzek behajtásával járt együtt, amelyek nem voltak jogosak, s a károsultak ezt követelték vissza. Innen az elnevezés. Mivel a városi közigazgatásból kinőtt római birodalmi adminisztráció ezt a hibalehetőséget nem tudta kellőképpen kiküszöbölni, ezért nagy jelentősége volt annak, hogy Kr. e. 149-ben Piso Frugi az ilyen ügyek kivizsgálására felállította az első quaestio perpetua, vö. lex Calpurnia.

C. Gracchus további változtatásokat hajtott végre, s a bíróságok összetétele hatalmi-politikai kérdéssé alakult át. A senator-ok vonakodtak rendtársaik visszaéléseit elmarasztalni, ezért C. Gracchus az esküdtszékeket a lovagok kezére juttatta, akik viszont inkább a publicani érdekeit képviselték, gyakran túlhajtott módon, amit a Rutilius Rufus-ügy bizonyíthat.