Ezek élén a praetor vagy egy általa kinevezett quaesitor állt. A quaestio-k esküdtjeit (a quaestiones-eket) egy listáról választották ki, ezek kezdetben csak senator-ok lehettek, C. Gracchus azonban e helyeket csak a lovagoknak (equites) tartotta fent.

Sulla az esküdtszékeket ismét visszaadta a senator-oknak, majd 70-től a quaestiones vegyes összetételűek lettek: egyharmad senator, kétharmad lovag (equites tribuni aerarii).

A quaestiones-t Augustus alatt újra rendezték, s így azok egész a severusi korig tovább éltek. Az egyszer már megbízott - kénytelen volt feladatát ellátni, bár bizonyos esetekben kaphatott felmentést: életkor, családi helyzet, foglalkozás (philosophus, orator) alapján vagy testi fogyatékosságra való tekintettel. Ritka alkalmakkor a feladat a comitia centuriata-ra hárult, mint pl. Rabirius Kr. e. 63-as perduellionis perében.
Főbenjáró esetben voltak Rómában ún. fellebbviteli bíróságok is (appellatio ad populum). Ilyenkor beszélünk iudicia populi-ról. A köztársaság korában ezek a nép előtt történtek, amely a pomerium-on kívül gyűlt össze katonai egységenként, s csak ez engedélyezhette római polgárok halálra ítélését.