A (haza)árulás, ill. a lázadás bűnvádi formája a régi római ítélkezésben, amit az etimológia is alátámaszt, mert a szóban a régi duellis, ellenség értelmű kifejezés van benne, vö. duellum = bellum. Pontos meghatározása azonban igen nehéz.

A köztársaság korai időszakában bármely ellenséges cselekményt jelölt, amely az állam ellen irányult, kivéve talán a katonai agressziók esetét. Mindenesetre meghatározása a leges XII tabularum-ban elég lazán történt meg. Kinyomozásával, ill. a bűnösök felderítésével (vö. quaerere) a Ilvirinis-t bízták meg. Súlyos politikai ügyben a népgyűlés járt el, mint pl. Sp. Cassius - vádja kapcsán. Büntetése halál volt. A köztársaság kései időszakában a perduellio a de maiestate eljárások közé lett sorolva.