A rómaiaknál azoknak a népeknek latin nyelvű megjelölése, amelyekkel a nemzetközi jog alapján kötöttek szerződést (foedus-t). Voltaképpen azok számítottak foederati-nak, akik közvetlenül kapcsolatban álltak az imperium Romanum-mal. Proculus ennek jegyében tulajdonképp helyesen mondja az összes foederati-t külföldinek e(externi), de a köztársaság korában még a provinciákban is találkozunk foederati-val, vö. Cic., Verr. 5, 51.

Aprincipatus létrejöttétől a szerződések megkötése a császár vagy megbízottjának hatásköre volt. Az ilyen módon létrejött egyezmény (foedus) mintegy példaértékű előzmény volt a foederati-nak a Római Birodalom területén való letelepítéséhez. Így pl. Róma engedményekre kényszerült az Alarichhal való szerződések alkalmával, aki Macedoniában igazi polgári uralmat tudott ennek alapján bevezetni (Kr. u. 394-402/3).

A gótoknak a birodalom területén foederati-ként való megjelenéséről érdekes képet kapunk Iordanesnél (Getica, 15, 89 skk).