A Quirites, vagyis a római polgárok jogállásából fakadó tulajdon. Korlátlan magántulajdon.

Csak olyan személy rendelkezhetett vele, aki rendelkezett a ius commercii-vel, azaz római polgár, ciuis Romanus, de legalábbis latin jogú volt. Nem mindenütt lehetett korlátlan magántulajdont létesíteni: Itáliában kiterjedt állami földek voltak, s ezekből bizonyos részeket csak törvényi szabályozással és csak közérdekből lehetett kivonni a köztulajdonból (leges agrariae, leges coloniae).

A provinciák földje teljes egészében a római nép tulajdonának dominium populi Romani-nak számított, magántulajdont ugyancsak különleges esetekben és csak ritkán lehetett rajta létesíteni. Erre adott lehetőséget a ius Italicum, amely a kiváltságban részesülő város földjét Itália földjének jogállásával azonossá tette.