(néha auditorium): a császári tanács a dominatus időszakában.

A szó Diodetianus alatt még a tróntermet jelentette, és a 4. század folyamán kezdték a tanácsra is alkalmazni. Magának a tanácsnak a kialakítására valószínűleg I. Constantinus alatt került sor. Előzményéhez, a principatus időszakában működő concilium principis-hez képest formálisabban működő, kötöttebb intézmény volt.

A consistorium-nak állandó és alkalmi tagjai voltak. Az állandó tagok összefoglaló nevecomites consistoriani vagy comítes intra consistorium volt, ők a birodalom legmagasabb rangú (uiri illustres) tisztségviselői voltak, akiknek a tagsága nem a személyükhöz, hanem az általuk betöltött funkciókhoz kötődött. Ezek közül a legfontosabbak a praefectus praetorio, a magister equitum és a magister peditum, magister officiorum, a quaestor sacri palatii, a comes sacrum largitionum, acomes rerum privatarum voltak.

Az alkalmi tagokat részben az ülésen tárgyalandó téma jellegétől függően hívták meg, részben a császár legszűkebb bizalmasai (proximi) közül kerültek ki. A tárgyalásokról és a határozatokról jegyzőkönyv készült. A consistorium határozatait a császár pecsétgyűrűjével és saját kezű aláírásával szentesítette.