A deminuo csökkenteni igéből. Egy adott személy jogállapotának, statusának kedvezőtlen irányú megváltozását, jogképességének csökkenését vagy csökkentését jelentette.

Mivel a személyi-jogi állapot három elem együtteséből: a szabadság állapotából, a polgárjogi és a családjogi helyzetből tevődött össze, a Capitis deminutio a status három eleme valamelyikében bekövetkezett kedvezőtlen változást jelentette, s ennek megfelelően három fokozata volt:

1. a Capitis deminutio maxima a szabadság elvesztését, s ezzel a jogi személyiség megszűnését, az érintett rabszolgává serous) válását jelentette,

2. a Capitis deminutio media a polgárjog civitas Romana) elvesztését jelentette, az érintett idegen jogállásúvá, peregrinussá válását jelentette,

3. a Capitis deminutio minima, a hatalom alól való elbocsájtást vagy egy önjogú személynek (sui iuris) a más hatalma alá való kerülését jelentette.


A Capitis deminutio bekövetkezését előidéző okok alapvetően kétfélék lehettek:

1) a Capitis deminutio új életkörülmények kialakulása folytán állott be:

a) a római katona fogságba esésével nem csak az ellenséges jog, hanem a római jog szerint is átminősült rabszolgának: a vagyonképessége megszűnt, a házassága jogérvényét veszítette; ha kiszabadult, a jogkorlátozást semmisnek tekintették, ha a fogságban meghalt, hogy családja örökölhessen, halálát a fogságba esése előtti pillanattól számították;

b) ha egy római polgár idegen állam polgára lett, római polgárjoga megszűnt;

c) idegen családba agnatioba való bekerülés folytán: pl. ha egy nő manus-os házasságot (matrimonium) kötött, azaz házasságkötése után a férji hatalom manus alá került, vagy pl. ha egy önjogú személy (pl. árva) adoptálás útján egy családapa, pater familias hatalma alá került, vagyonképessége is megszűnt, a meglévő vagyona pedig a fölötte hatalmat gyakorlóé lett.


2. Capitis deminutio-t a római jog büntetésként is alkalmazta. A legsúlyosabb büntetést, a capitis deminutio maximat pl. az adósrabszolgaság intézményében (napitis deminutio nexum) vagy egy szabad nő idegen rabszolgájával létesített engedély nélküli partnerkapcsolata, concubinatus-a, s az ennek folytán elkövetett fajtalanság, strupum bűntette esetén alkalmazták.
A közepes büntetést, a polgárjog elvesztését száműzetés esetén szabták ki, ekkor az elítéltnek a vagyonát is elkobozták. A legkisebb büntetés, az atyai hatalom, a patria potestas alól való kitagadás (exhereditas) volt, amihez a családapának eredendő joga volt, nem kellett indokolni vagy a férj hatalmából való eltaszítás (díffarreatio) volt, melyet házasságtörés esetén alkalmaztak.