Az örökbefogadás egyik változata, önjogú polgár örökbefogadását jelenti. Ez eleinte a comitia calata alkalmával, a pontifex maximus közreműködésével történt. Ilyenkor az örökbefogadó előadta, hogy koránál, betegségénél fogva gyermeke már nem lehetne, ezzel indokolja az örökbefogadás szándékát. Ezt követően a népgyűlés szavazott az örökbefogadandó személyről.

Az örökbefogadás a szavazás eredményétől függött. Itt csakis önjogú, fegyverforgatásra alkalmas fiút lehetett adoptálni, ugyanis csak ez jelenhetett meg a népgyűlés előtt.

A császárkorban a comitia már nem működik, így az örökbefogadás rescriptummal (lásd ott) történik.