„odahívott”, „odaszólított”.

Olyan személy, aki egy másikat, annak kérésére valamilyen ügyben személyes jelenlétével és tanácsaival támogat. Leggyakrabban a peres eljárás során adódott olyan helyzet, hogy egy megfelelő jogi szakértelemmel rendelkező barát vagy ismerős segítségét kellett igénybe venni, innen származik a szó „jogtanácsos”, „ügyvéd” jelentése.
Ellentétben apatronus-szal, aki a jogképességgel nem rendelkező cliens helyett maga vett részt az eljárásban, az - kezdetben a perben nem kapott szót, csupán a háttérből tanácsaival segíthette az őt igénybe vevőt, akinek magának kellett helytállnia. Idővel, a törvények és az eljárás bonyolultabbá válásával - részlegesen - már maga is beavatkozhatott az ügybe.

A klasszikus jog kifejlődésével, a köztársaság kései időszakában az ügy sikeres kimenetele érdekében már nélkülözhetetlen volt a jogilag képzett advocatus-ok segítségül vétele. Az - személyére vonatkozóan hosszú ideig nem léteztek kötelező előírások.
Egyetlen követelmény vele szemben a jogban való jártasság és a meggyőzőképesség volt, amit a gyakorlatban elért sikerei igazoltak. A késő antikvitásban az -- tevékenységének gyakorlását már meghatározott tanulási időhöz és jogi vizsgához kötötték, amelyet írásos dokumentummal kellett igazolni.