A portus kikötő szóból. Mindenfajta vámot: a vámhatár átlépésekor fizetett ki-, ill. behozatali vámot, ill. híd- és révvámot jelentett.

Az Imperium Romanum nem volt egységes vámterület, hanem vámkerületekre oszlott. Ennek megfelelően vámot nemcsak a birodalmi határ, hanem az egyes vámkerületek határának átlépésekor is kellett fizetni. A vámkerületek kialakulásának fiskális érdekeken túl történeti okai is voltak: Asiában vagy később Egyiptomban pl. a rómaiak az adórendszer mellett az Attalidák, ill. Ptolemaiosok vámrendszerét is átvették.
A Galliai vámkerület, melyet valószínűleg Kr. e. 15-ben, a nagyszabású átszervezések során alakított ki Augustus, a galliai tartományokon kívül néhány alpesi tartományt is magába foglalt. Traianus uralkodásától kezdve hozzácsatolták az ún. Portus Lirensist is, amely a germaniai tartományokat foglalta magába, ill. a Kr. u. 3. századtól már Raetiát is. Eredetileg Raetiától, később Noricumtól a Fekete-tengerig, ill. a Balkán hegységi terjedt az Illyricumi vámkerület, mely Eszak-Itáliát, Pannoniát, és a balkáni tartományokat foglalta magába.

A Kr. u. 2. században Daciát és Thrakia tengerparti részét (Ripa Thraciae) külön kerületként kezelték. Hispania, Britannia, Africa, Sicilia, Cyrenaica, Achaia, Kisázsia Asia provincián kívül eső része ugyancsak önálló vámkerület volt, hasonlóképp Kr. e. 42-től Itália. A vámtételek árufajtánkért, területenként és valószínűleg koronként is eltérőek lehettek: a belső vám lényegesen alacsonyabb volt, több helyen is (Galliában, Hispaniában, Kis-ázsiában) quadragesima (negyvened), azaz 2,5% lehetett, Egyiptomban 3% volt. Lényegesen magasabb volt, de egymástól is különbözhetett az import-, ill. exportvám.
A keleti importcikkekre, többnyire luxustermékekre kivetett adó Syriában vagy Egyiptomban elérhette a 25%-ot is, általában azonban octava (nyolcad), azaz 12,5% volt. Asia provinciában az importvám egy denarius-szal több volt, mint az exportvám. A vám lerovására az áru értéke után a vámhatáron való átlépéskor került sor. Vámállomások részben a kikötőkben, részben ott voltak, ahol az utak a határt átszelték.

Híd- és révvám esetében a vámkerület belsejében is előfordulhattak. A fizetést minden esetben vámpecséttel igazolták. Vámbélyegzőt Savariából is ismerünk. A pecsét felmutatása biztosítékot jelentett a vámkerületen belül az ismételt behajtással szemben.
Vámmentességet a császárok egyes társadalmi csoportoknak (pl. Nero a katonáknak, a saját szükségletükre vásárolt árukra, Domitianus a veteránok és családtagjaik számára), egyes szállítóknak (pl. a Róma és Constantinopolis ellátásában közreműködő navicularii-nak a késő antikvitásban), egyes, az állam szempontjából fontos termékekre adtak. Mentességet élveztek az utazók személyes holmijai, és ilyet kaphattak azok az áruk is, amelyekkel egy éven belül többször lépték át a határt.

A portorium behajtása a köztársaság korában, de még a korai császárkorban is vámkerületenként, vámbérlő-társaságok, ill. egyéni vállalkozók (societates, conductores) közreműködésével történt. Az Illyricumi vámkerület vámjának behajtásában pl. egymással rivalizálva két család játszott meghatározó szerepet: a Iuliusok és az Antoniusok.
A kincstár, aerarium Saturni kötött a bérlőkkel szerződést öt évre. A kincstár javára történő befizetés évente egy összegben történt. A vámállomásokat ezek a társaságok, ill. vállalkozók, a saját személyzetükkel: többnyire felszabadítottjaikkal, ill. rabszolgáikkal működtették. A vámállomás (statio) élén a vilicus, ill. helyettese, a vicarius vilíci állt.

Az arcarius volt a pénzbeszedő, a scrutator a csomagokat vizsgálta át, a contrascriptor ellenőr volt, a tabularius az adminisztrációért volt felelős, a könyvelést írnokok, scribae tabularii végezték. A rend biztosítása érdekében azonban a vámhelyek mellett rendfenntartó egységek, beneficiariusok is állomásoztak.

A Flavius-dinasztia alatt kezdődött a bérlőtársaságok állami felügyelet alá helyezése. Egy-egy vámkerület élére császári procurator-t neveztek ki. Az Antoninusok alatt egyes vámkerületekben - így pl. az illyricumi vámkerületben Commodus alatt - áttértek a procurator-ok irányítása alatt működő közvetlen állami kezelésre.